22. fejezet

Lora

Nem hittem a fülemnek.

-Lora! – örültem meg neki. –Te vagy az? Nagyon hiányzol!

-Azt ajánlom is. –viccelődött. –Te is hiányzol, és még Lucy-nek, Davidnek és Jimnek is, ezért fogunk meglátogatni a tavaszi szünetben. Nektek is ugyanakkor van, mint nekünk vagy nem?

-Hát… - fogalmam sem volt, hogy nálunk mikor van szünet. Az idő sem úgy nézett ki mintha tavasz lenne. Segélykérően kaptam a fejem Edward felé, de az ő helyében Alice állt előttem. A szájával tátogott valami olyasmit, hogy „nem akkor van”, amit én tolmácsoltam a telefonba.

-Semmi gond! Akkor is meglátogatunk… - halkult el. –Persze csak ha nem baj?- ugratott.

-Dehogy gond! Nagyon örülök neki, hogy eljöttök. – mondtam, mert ez őszinte volt csak Lorát nem akartam belekeverni az én különleges családom titkaiba. – Hányan jöttök? Csak, hogy tudjunk rá készülni.

-Hát… -gondolkozott el. – Jön Lucy, Jim, David, én és a barátom. –a hangja kezdett izgatott lenni. –Egy hónapja ismertem meg és nagyon megkedveltük egymást.

-Már alig várom, hogy megismerhessem.-mondtam én is átvéve az ő izgatottságát, de aztán eszembe jutott valami.-Emily nem jön?

-Nem… -habozott.- Majd elmesélem. Nem tudom mi történhetett vele. –a hangja olyan volt, hogy libabőrös lett tőle a hátam.

-Oké. –mondtam alig hallhatóan.- Egyébként én is szeret

Alice megkopogtatta a vállamat és ott lóbálta az orrom előtt a bálos papírt. Biztosan látta, hogy ekkor jönnek majd és ezért kényszerít erre a bálra. Nagyban csóváltam a fejem és így akartam tudatni vele, hogy ha ők itt lesznek, akkor be nem teszem a lábam arra a bálra. Visszabólogatott rám és az arcán szétterült egy hatalmas vigyor. Ebből én nem fogok jól kijönni. Kirakta elém a tenyerét, hogy kéri a telefont.

-Figyelj Lora! – szakítottam félbe. – Alice, az egyik barátnőm, beszélni akar veled. Ne hagyd magad rábeszélni. –figyelmeztettem mielőtt odaadtam Alice-nek a telefont.

Egy elégedett mosollyal rakta oda a füléhez és kezdett el csicseregni. Biztos már látta, hogy mi fog történni. Bár Lora is szereti, az ilyen bálokat ahova kiöltözhet és szórakozhat, úgyhogy nem sok esélyt láttam arra, hogy megúszhatom. Azt gondoltam, hogy majd gyorsan megbeszélik, hogy mennek és engem is elvonszolnak, de Alice már a ruháiról kezdett el beszélni meg arról, hogy milyet akarnak rám aggatni. Jobbnak láttam, ha én inkább nem is hallom. Úgy is megtudom, majd ha már rajtam lesz.

Lementem a nappaliba ahol csak Rose-t és a húgomat láttam.

-Hol vannak a többiek?- kérdeztem Rose-t, aki teljesen el volt foglalva Renesmee-vel. A gyönyörű selymes haját fésülgette, miközben az ölében ülő húgom egy képes könyvet nézegetett.

-Elmentek a Forksi házatokba, hogy berendezkedjenek. – mondta egy cseppnyi éllel a hangjában.

-De hát, miért?-tudakoltam. Már megint úgy érzem, mintha csak én lennék ilyen értetlen, hogy valamilyen egyszerű összefüggésre nem jövök rá.

-Alice látta, hogy idejönnek a… barátaid és ők – hangsúlyozta ki miközben az ajtó felé mutatott. – úgy gondolták, hogy nem lenne annyira szembetűnő, ha inkább ott laknátok addig. – magyarázta, de aligha figyelt rám. Inkább mintha Nessi hajához beszélt volna.

-Mindenki elment oda? –kérdeztem óvatosan, mert láttam, hogy most egy cseppet sem érdeklem.

-Rajtunk kívül. –sóhajtott türelmetlenül.

-Akkor én is elmegyek most oda.- mondtam és az ajtó felé indultam.

-Én is veled megyek. –szólt Alice a lépcső tetejéről. Egy hatalmas vigyorral az arcán. Nem fáj még neki?!

Alice kényelmes kocsijával mentünk úgy, mint a villám. Az ablakon alig mertem kinézni, mert a táj egy hosszú zöld csíkba húzódott a gyorsaságtól.

-Hova sietsz, Alice? –kérdezem meg.

-Nem sietek! Mindig így vezetek. –vont vállat.

-De jó!- ironizáltam.

-Kedvelem a barátnődet. – mondta mosolyogva. –Lora egyből beleegyezett a bálba és el is megyünk majd egyet vásárolni. – félve néztem fel rá. – Te is jössz és mindenki, hiszen kell majd egy csomó minden.- és elkezdte sorolni a végtelen listáját.

Mikor végre odaértünk-, ami Alice tempójával nem volt túl lassú-, akkor megnézhettem, most először a házunkat belülről és észrevettem, hogy itt a kocsim is. Már olyan rég idehozták és mivel Charlie vett át őket el is felejtettem, hogy vannak-e egyáltalán. Túlságosan eltörpültek ezek a dolgok mostanában.

Belépve a házba láttam, hogy még csak most kezdték el a pakolást és a berendezkedést. Emmett fél karral tartja a régi kanapénkat, Jasper pedig egy tv-vel jön utánunk, ami valószínűleg új lehetett, miközben anyu és Renée azon tanakodnak, hogy hova tetessék.

-Sziasztok! – köszöntek.

-Hol vannak a többiek?- kérdeztem miután megöleltem őket.

-Fent vannak és berendezik a szobákat.- válaszolta anyu.

-Egyedül?- kérdeztem. Képtelen gondolatnak hittem, hogy anyu és Esme csak úgy hagyta, hogy kedvük szerint rendezzék be a szobát.

-Igen, de előtte elmondtuk nekik, hogy hogyan akarjuk. –így már azért más.

-Körülnézünk?- kérdezte Alice izgatottan.

-Persze. –mosolyogtam. Ő belém karolt és végigballagtunk az egész házon.

Nagyobb részben a mi bútoraink voltak, de volt, ami új és nagyon modern volt. A konyha új is volt és egyben régimódi is. Ott volt a mi kis barna konyhaszekrényünk, de mellé lett véve egy márvány, vajszínű pult és egy új tűzhely. A fürdőszobába volt egy nagy kád és a sarokban egy kis zuhanyzó. A csap és a tükör köré pedig kis, zöld csempék voltak kirakva. Ki volt alakítva egy kis szoba Renesmee-nek, amit már be is rendeztek. Az egész szoba rózsaszín volt és annak a különböző árnyalatai. Egy kiságy volt benne és egy sarok, ami tele volt játékokkal és képes könyvekkel. Anyu és Ryan szobája még nem volt be rendezve, de az enyémet éppen most csinálták.

-Sziasztok!- léptem be Alice-el az oldalamon. –Aszta! –ámultam el a szoba láttán.

A fal világoskék volt és minden passzolt hozzá, ami ebben a szobában volt. A szoba egyik sarkában ráismertem a régi könyvespolcomra, ami semmit sem változott. Viszont nem láttam egy ruhásszekrényt sem, de volt ott egy ajtó, ami még csukva volt és azt hiszem, hogy nem akarom, megtudni, hogy mi van benne.

-Tetszik? – kérdezte Edward mellőlem, miközben átkarolta az egyik derekamat. Egy puha csókot lehelt a számra üdvözlés képpen.

-Nagyon szép. –áradoztam.

-Renée és Esme érdeme. – mondta. – És a gardrób pedig Alice-é lesz, ha megtölti. –mosolygott.

-Alice? –kérdeztem rémülten.

-Nyugalom, Bella! – nyugtatgatott, de egy vigyor megint felkerült az arcára, ami egyáltalán nem volt nyugtató. –Te is velem jöhetsz vásárolni. –legyintett.

-De jó! –„örültem”.

- Sziasztok! – kukkantott be egy angyalfej az ajtón. Anyu volt. – Csináltam neked ebédet, Bella! Az új konyhában.- büszkélkedett. –Esme megtanított néhány receptre.

-Máris megyek. –mondtam és az ajtó már csukódott is.

-Én addig felhozom az ágyat és lerakom a helyére. –mondta Carlisle és már ott sem volt.

-Szia, Bella! –jött be az ajtón Ryan.- És Alice. –mosolygott. –Én pedig megyek és elkezdem berendezni a mi szobánkat. Itt van a terv. –mutatott a kezében lévő papírra. –Ezüstszínű festék kéne. Van itt valahol? –fordult Edwardhoz.

-Azt hiszem, még van a garázsba.- válaszolt, miközben megfogta a kezem.

-Köszönöm.- mondta Ryan és kiment a szobából.

-Mennyünk. –motyogta Edward a hajamba.

Azt hittem, hogy Alice is jön, de ott maradt és azt mondta, hogy dolga van a gardróbba. Kicsit féltem, hogy hogyan fog kinézni.

Örülnék ha most meglenne az 5 komi!Pls! 

Puszi:Klaudia