27. fejezet (2.rész)

Sziasztok!
Itt van a második része is. Remélem tetszik!:))


Bál (2.rész)


Felváltva pillantottam Alice-re és az ölemben pihenő kistáskára. Döbbenetemben egy hang sem jött ki a számon és a fejforgatáson kívül nem mozdultam. Milyen okok vezethették erre a cselekedetre, Alice-t? Kizárt, hogy magától csinálta. Alice, aki bizonyítottan magas sarkú mániás, és aki engem sem hagy nyugton ezekkel a 10-15 centis sarkakkal, ő adja oda nekem a lapos talpú topánkákat? Esetleg rájött, hogy én sarkakkal nem tudok járni és megszánt? Vagy Edward „vette rá”?


-Mire vársz még, Bella? – Alice hangja tele volt bosszankodással és türelmetlenséggel.

Mikor ránéztem láttam, hogy csak akkor pillantott rám, amikor én is és azonnal magára öltött egy angyali mosolyt. Mi előtt rám figyelt volna Edwardot nézte. Csak egy másodpercig láttam, de olyan volt az arca, mintha a gondolataiban ordítozna Edwarddal. Gyanúsan fürkésztem a mostmár tökéletesen kisimult arcát, amit egy óriási vigyor telepedett le. Az arca nem változott meg ezért elkezdtem megszabadulni az eddigi cipőimtől. Közben csevegő hangon társalogtam a mellettem ülő kis kobolddal.

-Mikor változott meg a véleményed a magas sarkúkkal és velem kapcsolatban? –kérdeztem mosolyogva.

-Akkor mikor láttam, hogy milyen esetlenül lépkedsz benne.- mondta keményen, de inkább Edwardnak. Mérges képén én csak mosolyogtam. –És mert van egy kedves bátyám, aki kocsit akar venni nekem. Nem is akármilyent. Egy Porche 911 Turbót, sárgába. –mondta már nagyobb lelkesedéssel.

-Szuper. –motyogtam, mikor felvettem a cipőm. Sokkal jobban éreztem magam ezekbe, mint a másikba.

Váratlanul egy hideg kéz fogta meg a kezem. Felnéztem és Edward mosolygott rám.

-Táncolsz velem?-kérdezte halkan.

A hasamba visszakerült ugyanaz a gombóc, ami eleinte volt. Sóhajtva próbáltam erőt gyűjteni, ahhoz, hogy a remegő kezemet az övébe helyezzem. Mikor tenyerébe fogta, felállt és a többi pár felé vezetett. Eddig csak néhányan táncoltak, de most egy lassabb szám következett.

Edward megfogta a derekamat mind a két kezével én meg reflexszerűen átkaroltam a nyakát. Ő vezetett és körülöttünk eltűnt minden. Ráébredtem, hogy táncolni nem is olyan rossz, legalábbis Edwarddal nem. A kíváncsi tekintetekről nem vettem tudomást, ha akartam volna sem tudtam. Edward szeme vonzotta az enyémet és valósággal összeragadtak.

-Megőrjít néhány ember gondolata. –jegyezte meg homlokráncolva.

-Miért? - kérdeztem kíváncsian.

-Mert Mike Newton egy perverz disznó és a gondolatai többségben rólad szólnak. –magyarázta.

-De hát ő Jessicával jött, nem? – értetlenkedtem.

-De igen. – sóhajtott.- Mike és Tyler alkoholt csempésztek be és már eléggé leitták magukat.- mondta rejtett mosollyal. – A gondolataik sokkal őszintébbek és amúgy sem nagyon fogják vissza magukat.

Ráhajtottam a fejem a mellkasára és így keringtünk tovább. Közben azon gondolkodtam, hogy milyen jó, hogy én nem tudok belelátni más fejébe. Az önbizalmam még a nullánál is alacsonyabbra csökkenne, ha tudnám, hányan fantáziálnak Edwardról és, hogy kik azok. Ha akarnék, se tudnék többet egy-két normális szónál többet váltani.

-És Jim gondolatai is állandóan körülötted forognak. – mondta. Döbbenetemben felemeltem a fejem és a szemébe néztem. – Féltékeny. –jelentette ki elégedetten.

-Az a Jim, akit én is ismerek. –kérdeztem, mert még mindig lehetlen volt ez számomra.

-Igen. Aki most ott ül egyedül az asztalnál, és ha odanézel más merre fog nézni. –mosolygott. Elképedtem. Ezt eddig soha nem mondta sem Edward, sem Jim.

- Magányos. –magyaráztam és igyekeztem én is elhinni. –Ezek nem igazi érzelmek, csak nincs senkije és itt van a bál… - egész reálisnak tűnt ez az elmélet.

-Bella, szerinted, miért voltam olyan ideges mikor leszálltak a gépről. –keserűen felkuncogott. – Arra gondolt, hogy milyen jó téged újra látni és, hogy- szerinte – mennyire megváltoztál. Hozzáteszem, hogy egy barátnőd sem gondolt ilyenre. Mikor megtudta, hogy már elkésett féltékeny lett. Jasper is érezte, de tudja, hogy nem tehet semmit. – mondta, majd egy kevés habozás után hozzátette. –Ugye?

-Hát persze, hogy nem. – mondtam kuncogva és újra a mellkasára hajoltam. –Én téged szeretlek. –válaszul belepuszilt a hajamba.

Oldalra pillantva láttam Alice-t és Jaspert is keringeni. Mikor Alice észrevett kedvesen rám mosolygott. Úgy látszik már el is felejtette azt a cipős dolgot, de azért Jasper jelenléte is hathatott rá. Váratlanul valaki megkopogtatta a vállamat. Ijedtemben felugrottam és majd nem hátra estem, de szerencsére Edward elkapta a hátam. Oldalra néztem, hogy egy nagy letolásban részesítsem ijesztgetőmet, de a mikor megláttam ki az elakadt a szavam. Jim állt előttem egyik kezét kinyújtva.

-Bocsi. –mentegetőzött. – Táncolsz velem? –mosolygott halványan.

Nem kellett látnom Edward arcát, ahhoz, hogy tudjam, hogy milyen képet vág. Mégis ránéztem, de az arca teljesen nyugodt volt és közben lágyan felém mosolygott. A szívem meglódult, de válaszolnom kellett Jimnek.

-Persze. –motyogtam egy mosolyt erőltetve az arcomra. Edward az arcomra nyomott egy puszit és elindult le a tánctérről.

Új táncpartnerem a kezét a derekamra tette és megfogta az egyik kezemet. Én a vállára tettem a kezem és próbáltam nem az arcára nézni. Ha Edward nem mondta volna az előbb ezt róla, akkor most biztos, hogy minden kellemetlenség nélkül, barátilag tudnék vele táncolni. Miért is ne tudnék? Hiszen én nem érzek úgy iránta. És ő úgy tudja, hogy én nem tudok róla, hogy ő hogyan érez, úgyhogy nekem nem kéne feszengnem.

-Miért jöttél egyedül? –kérdeztem csevegő hangnemben.

-Mert nincs barátnőm. –mosolygott zavartan. –Nem tűnt fel?-kuncogott saját viccén, de most nem találtam benne semmi poént.

-Hát itt van, most egy csomó lány válassz köztük kedvedre. –humorizáltam.

-Nagyon vicces. –„dicsért meg”. Azután átváltott egy kicsit komolyabbra. –És… -habozott egy kicsit majd újra megszólalt. – Komoly ez közted és…

-Edward. –vágtam rá. Bólintott. A válaszomon nem gondolkoztam sokat, de kissé kellemetlen volt ezt pont vele megbeszélni. – igen. – mondtam és örültem, hogy sötét van, mert biztos elpirultam, bár végülis semmi okom nincs rá.

-Gondoltam. –sóhajtott és erősebben kezdte fogni a derekam.

-Mit?- nem akartam tudni, de kicsúszott a számon. Aggodalmasan pillantottam az asztalhoz, ahol Edwardnak kéne ülnie, de nem volt ott. Biztos, csak elment italért vagy ilyesmi. –nyugtattam magam.

-Azt, hogy ez komoly közted és közte. –válaszolta közben a kérdésemre. Egyre kényelmetlenebben kezdtem érezni magam és akkor még rátett egy lapáttal. –Meg, hogy már semmi esélyem. – mikor ezt kimondta a lábam előbb reagált és megállt a táncolásban. Elengedtem a vállát és a kezét és vártam, hogy is eleresszen. Már épp reagálni készültem, mikor Alice futott oda hozzám rémülten. A keze remegett, mikor megfogta az enyémet és próbált megszólalni.

-Edward és Tyler kint sétálnak az erdőben és a Volturi ott lesz. – lihegte rémülten. Nem értettem semmit ebből az egészből, de Alice ijedtpillantása semmi jót nem ígért számomra. Hirtelen elkapott a félelem. Mi történt Edwarddal? És ki az a Volturi?