Sziasztok!

Szörnyen sajnálom, hogy most hétvén nem volt friss!:((
Tudom, hogy megvan az 5 komi és ekkorra ígértem, de ez a hétvégém elég zsúfolt volt.:(
Persze tudom, hogy ez nem mentség:( Majd megpróbálom holnapra vagy holnaputánra hozni a friss!

Méegyszer Bocsi!
Puszi:Klaudia

26.fejezet

Sziasztok!
Köszi az előző fejezethez a komikat! Nagyon örülnék ha most is írnátok!
A következő fejezet már a bál lesz.:D Remélem várjátok!
Ez egy vicces rész lett, de bízom benne, hogy tetszeni fog.:))
Jó olvasást!
Puszi:Klaudia


Ki is a főnök?


-Bella, ülj már nyugodtan. –szidott Alice, miközben a kezei a hajamat készítették. –Soha nem végzünk, ha ennyit mocorogsz.


Bosszúsan sóhajtottam és belebámultam a tükörbe. Elmosolyodtam, mikor láttam, ahogy a kis manó gyors kezei után néhány lágyan leereszkedő, göndör fürtöt hagy. Az arcán láttam, hogy erősen próbál egyszerre több dologra is koncentrálni. Miközben a hajamból próbál valami szépet varázsolni, addig az egyik oldalról Lucy kéri ki a véleményét a sminkkel kapcsolatban, a másik oldalról Esme kérdezi tőle, hogy milyenre csinálja, Lora haját az ajtóban pedig Rose tesz helyzetjelentést a fiúk öltönyével kapcsolatban, mire Alice csak úgy vakon adja ki az utasításokat, hogy mit és hogy tegyen.

Mikor a hajam készen lett, Alice még tett bele egy, fehérköves hajpántot és elküldött Rosalie- hoz, hogy kisminkeljen.

-Tudni akarom, hogy mit csinálsz velem?- kérdeztem gyanakodva Rose-tól, mikor beléptem a szobájába.

Az egyik falra fel volt függesztve egy óriási tükör, ami előtt egy kis asztalka volt roskadásig tele pakolva. Előle pont most állt fel Rosalie, akinek úgy láttam, hogy készen van a haja, de nem lehettem benne tökéletesen biztos, mert neki mindig úgy néz ki, mintha bálba készülne.

-Alice találta ki az egészet, úgyhogy nem hiszem. –mosolygott rám halványan.

-Oké. –adtam meg magam és leültem az asztal előtti, kényelmes székbe.

Rosalie azonnal nekilátott és mindenféle kenceficével kente be az arcom. Pont olyan gyorsan mozgott a keze, mint Alice- nek, csak ő nem azért szólt rám, hogy ne mocorogjak, hanem azért, hogy ne nyissam ki a szemem, ne fintorogjak és ehhez hasonlók.

Egy halk kopogást hallottam az ajtó felől. Aztán egy pöttöm fej kukucskált be az nyitott ajtó kis résén. Az arcán egy aranyos vigyor ült és elkezdett beszélni a csilingelő hangján:

-Bejöhetek? –kérdezte Nessi, de feleslegesen, mert máris az ágyon termett, majdnem olyan hihetetlen gyorsasággal, mint a vámpírok.

-Persze. –kuncogott Rose, majd hozzám intézte a szavait. –Mióta tudja, hogy neki is megvan ez a képessége, egész nap száguldozik a házban. –ezen elmosolyodtam.

Ránéztem az apró kishúgomra, aki most az ágy alatt kuporgott és vigyorogva az ajtót lestem. Értetlen képem tükrődött Rosalie arcán, mert ő sem tudta ezt, mire vélni. Majd az ajtón belépett Emmett és gonosz mosollyal kezdte hívogatni Renesmee –t. Benézett a szekrénybe, mintha nem tudná, hogy a kis pöttöm hova bújt el.

-Sziasztok!- mondta, mikor végre észrevett minket. Végignézett a hajamon és a félig kész sminkemen. – Milyen szépek vagyunk. –vigyorgott. –Kitalálom. –úgy tett mintha egy ideig gondolkodna, aztán végre kibökte. –Alice? –röhögött rajtam.

-Eltaláltad. –mondtam gúnyosan.

Végre befejezte a röhögést leguggolt az ágy mellé. Bekukkantott alá és kihúzta onnan a már nevető Nessit. A másik pillanatban már nyílott az ajtó és Alice jelent meg mérges fejjel és a kezében az én kék ruhámmal.

-Mi folyik itt? –fortyogott Alice, miközben a ruhát felakasztotta az egyik szekrényre. –Emmett, miért ülsz a földön ebben a márkás öltönyben? –ezt költői kérdésnek szánhatta, de Emmett vagy még jobban fel akarta idegesíteni vagy túl kevés az agyi kapacitása, hogy felfogja Alice szavait.

-Nessi akart bújócskázni. –mondta ártatlan képpel és rámutatott a picurra.

-A nagy Emmett Cullennek egy pár hónapos kisgyerek parancsol. –szólt közbe ironikusan Rose, de a végére mind a ketten elnevettük magunkat.

Nessi hirtelen beleugrott Rosalie ölébe és gonoszan belevigyorgott Emmett arcába.

-Nézd már! –morgott magában, miközben felállt és leporolta magát. –Most persze elmenekül.- motyogott.

-Gyorsan tanul.-vigyorgott Rose.

-Rendben, Alice parancsnok. –mondta gúnyosan Emmett. – Hol álljak vigyázba, hol egy pici porszem se kerüljön az én márkás öltönyömre? –kérdezte. Nem bírtam egy kis kuncogás nélkül, de ahogy hallottam a mellettem ülő Rose sem.

-A nappaliba mehetsz és mond meg a többieknek is, hogy én mindent látok. –mondta vigyorogva és Rose-hoz fordult. –Gyorsan készítsd el a sminkjét és szólj, ha felöltözött, mert akkor megtanítottam tíz centis sarkakkal járni. – vigyorgott rám ördögien.

***

A szememet végig a lábamon tartva koncentráltam, hogy ne veszítsem el megint az egyensúlyomat. Most sokkal magasabbnak éreztem magam és bizonytalanabbnak.

-Ne gondolj arra, hogy tűsarkú van rajtad. –biztatott Alice miközben fogta az egyik kezem. –Ne nézz le! –emelte fel a fejem. – Előre. –mondta és elkezdett velem sétálni. Mire úgy éreztem, hogy már egészen belejöttem, a lábam félrecsuklott én meg majdnem a padlón végeztem. Alice Elkapott és visszaállított. – Gyerünk, Bella! Legyünk túl rajta, gyorsan. –türelmetlenkedett. –Még a táskámat ki sem választottam és tíz perc múlva indulunk. –panaszkodott.

-Van egy ötletem. –mondtam, mikor rá néztem. A szeme felcsillant és kezdett örülni. –Hadd mennyek lapos talpúba. Abban tudok járni. –Az előbbi vidámság apró jele sem volt észlelhető az arcán.

-Felejstd el, Bella! –vágta rá. Egy próbálkozást azért megért. –gondoltam.

-Hagyd, majd én. –jelent meg az ajtóban Edward és már ott is termett mellettem, hogy hűvös kezével megfogja a derekam.

Ránéztem és nem tudtam elhinni, hogy pont engem szeret, pedig a szeme tele volt szerelemmel és gyengédséggel. A fekete zakó tökéletesen illett sápadt bőréhez és az inggel együtt lélegzetelállító hatással volt rám. És nem hiszem, hogy csak rám. Az egész suli őt fogja bámulni, vagyis a lány része. Egyszerre örültem és féltem. Örültem, mert boldog voltam, hogy ő engem szeret és bíztam benne, hogy ezt senki nem veheti el tőlem. és féltem, mert megint belegondoltam, hogy mennyi lány adná oda mindenét, ha Edward őt szeretné. Mennyi lány, akik sokkal szebbek, mint én.

-Oké. –mondta Alice és már el is tűnt.

Magam elé meredtem és újra átgondoltam ezt a lehetetlen egyenletet. Rájöttem, hogy bármikor elveszíthetem, de mégis eszeveszettül akarok bízni abban, hogy örökké az enyém lesz.

-Bella! –furakodott be Edward bársonyos hangja a gondolataim közé.

-Igen? –kérdeztem halkan.

-Mi a baj?- nézett rám aggódóan. Már csak azt kéne ki találnom, hogy honnan jött rá, hogy van valami gond. De tagadnom kell. Ezt a témát már átbeszéltük és mindjárt a bálba megyünk, nem ilyenkor kell ezt megvitatni.

-Semmi. –ráztam a fejem.

Sóhajtott egyet és megfogta az állam. Óvatosan felemelte a fejem, hogy belenézhessen a szemembe.

-Szeretnék adni valamit. –mondta a szemembe nézve. Kíváncsian néztem rá, mire ő gyengéden megfogta az egyik karomat és megpördített, ezzel hátat fordítottam neki.

A karja átnyúlt a nyakamon és megéreztem valami hideget a mellkasomon. Arrébb tolta a hajamat és babrált vele egy keveset a nyakamnál. Odanyúltam, ahol a súlyt éreztem lenéztem a nyakláncomra. Egy ezüstszínű szív volt, villogó kövekkel kirakva. Nagyon szép volt.

-Ez gyönyörű.- suttogtam megbűvölve majd visszafordultam Edwardhoz.

-De nálad nem. –mondta egyre közelebb hajolt hozzám.

A lélegzetem kezdett gyorsulni és a szívem akaratlanul is meglódult. Éreztem édes leheletét és behunytam a szemem. Nem kellett sokáig várnom. Ajkai hamar elérték az enyémeket és óvatosan kényeztették egymást. Keze a derekamra siklott az enyém meg a nyaka köré. Elfelejtettem, mindent, amitől féltem és már csak a boldog dolgok maradtak meg. Váratlanul szakadtunk el és a derekamon már csak egy kezet éreztem.

-Alice leparancsolt a nappaliba. –kuncogott, mire én elmosolyodtam. A kis energiabomba. Ennyi időbe tellett kiválasztani egy táskát? –nevettem magamban. –Indulás a bálba. – sóhajtott és megfogta az egyik kezem, úgy támogatott le a lépcsőig.

Valahogy így néz ki aza a nyaklánc.:)

Sziasztok!

Elküldtem az ízelítőket és ha minden jól megy akkor már ma lesz friss!:DD
Csak két embernek tudtam elküldeni, mert a negyedik komizó nem adta meg az e-mail címét.
Ha akarja akkor még ide leírhatja, amíg fel nem teszem a friss-t.

Puszi:Klaudia

25.fejezet

Sziasztok!
Megint az első és minden második komizónak fogom elküldeni az ízelítőt.
Akinek eddig még nem küldtem az írja le az e-mail címét.
Hát remélem majd tetszik ez a fejezet, bár szerintem ez most nem lett túl jó.
De azért írjatok néhány komit!:)))
Jó olvasást! puszi: Klaudia


Félvér és vásárlás AliceLora módra


Vártam, hogy megszólaljon. Vártam, hogy azt mondja, semmi baj sincs. Azt akartam, hogy azt mondja, hogy semmi baj és a gyomromban lévő görcs elmúlt volna, de e helyett csak rám meredt. A homlokán az aggodalom ráncai jelentek meg és a szemében megcsillant a féltés és már tudtam, hogy mindjárt elmondja ezt a zavaros dolgot, hogy nekem is érthetőbb legyen. Kinyitotta a száját és alig vártam, hogy végre megszólaljon.


-Beszéltem az előbb Carlisle-val és van egy elméletünk Tylerre. –suttogta bársonyos hangján. – Szerintünk ő is félvér, mint Renesmee. A napon nem csillog a bőre és ezért járhatott Phoenix-ben iskolába, a bőre forró, mint Nessie-é, de sebezhetetlen. Olvastam a…

-Edward, de nem… -szakítottam félbe, de nem sikerült végigmondanom, mert hideg ujját a számra tapasztotta.

-Halkabban, Bella! –csitított, de elvette az ujját a számról. – Neki is jó a hallása, félig vámpír emlékszel? – ez inkább egy költői kérdés volt. Nem is válaszoltam rá. Már hogyne emlékeznék?!-szólalt meg bennem a kisördög, de elbújtattam. –Olvastam a gondolataiban és azt hallottam, hogy csak ő is egy normális életre vágyik.

-Normális?! –hitetlenkedtem inkább csak magamnak, de ő elmosolyodott rajta.

-Igen, ahhoz képest, hogy ő mi. Nem öl embereket és próbál feltűnés nélkül élni. És ezt az életet nem akarja felrúgni, ezért most eltervezte magában, hogy természetesen fog viselkedni előttünk. Mintha nem is lenne az, aki. –magyarázta. –Ez eddig nem nagyon megy, mert ő is tudja, mik vagyunk és biztos, hogy Renesmeeről is tud. Eddig az ijedtsége és a kíváncsisága nagyobb, de próbál nem ezekkel foglalkozni.

-Szóval, ő nem fog bántani senkit, ugye? –kérdeztem, de persze tudtam választ.

-Nem. –mondta türelmesen. –Viszont Carlisle úgy gondolta, hogy jó lenne rákérdezni, mert így tudnánk, hogy Nessie hogyan fog fejlődni. Még nem tudjuk, hogy mikor áll meg a növekedésben, márpedig minden nap egyre nagyobb lesz. – nem tudtam, hogy ezzel mire akar célozni, de hagyta, hogy gondolkozzak rajt, mert egy ideig csendben maradt. Aztán végre leesett.

-Ne! –leheltem alig hallhatóan. Edward pedig egyik kezével nyugtatólag az arcomat simogatta.

-Semmi sem biztos, Bella! Lehet, hogy egy idő után megáll a növésben. –nyugtatott.

-És ha nem? –kérdeztem kétségbeesetten.

-Akkor is megtaláljuk a módját, hogy ne legyen idősebb. –biztosított.

-Kétkedő pillantásomra csak elmosolyodott, felállt és megölelt. Én meg sietve bújtam hideg karjai közé, és rejtőztem el a világ gondjai elől.

***

Az egyik oldalamon Alice a másikon pedig Lora kísért végig a plázán egyenesen valami csicsás olasz boltba. Mindenhol fodrok, tizenöt vagy több centis tűsarkak és selyem töménytelen mennyiségbe. Lucy és Rose is jött velünk. Edward, Emmett, Jasper, David, Jim és Tyler pedig elment a pláza másik oldalán lévő boltba ahol öltönyöket próbálnak. Alice parancsára.

Mikor beértünk a boltba egyből nézelődni kezdtek. Én is láttam néhány szép darabot, de kizártnak tartottam, hogy valamelyik is jól állna nekem. Alice és Lora gyanúsan pusmogtak az egyik ruha előtt és olyan szavakkal dobálóztak, mint „túl giccses” vagy „nem szimmetrikus”meg hogy „túl kék”. Valószínüleg az én ruhámat próbálták kiválasztani, de nem gondoltam arra, hogy beleavatkoznék. Lehet, hogy túl kockázatos lenne. Alice keze már így is tele volt ruhákkal, amiket velem akarnak felpróbáltatni. Közben figyelték, ahogy Lucy és Rose néhányszor kijön a próbafülkéből, hogy véleményt kapjanak a ruhájukról. Alice és Lora pedig tele voltak kritikákkal.

Nem akartam arra gondolni, hogy mi lesz majd a bálon. Mellettem egy gyönyörű, emberi szépséghez alig hasonlítható félisten, aki után minden gyönyörű lány csorgatja a nyálát, és én meg csak állok mellette, a nem túl szép, ügyetlen Bella és nem tudom megérdemlem-e, hogy mégis én legyek a szerelme.

Mikor Rosalie kijött a próbafülkéből, megint átfutott rajtam egy érzés, hogy legszívesebben sírva fakadtam volna a gyönyörűségén. Tökéletes alakjára rásimuló vörös ruha nagyon jól állt neki. Bár mondjuk, ha egy krumpliszsákot húzott volna magára akkor is szépen nézett volna ki. A hátán nem volt anyag csak egy fűző, ami nem takart semmit. A ruhája a padlót simogatta és a dekoltázsnál is elég kivágott volt.

-Ez lesz az Rosalie! –mondta Alice és odament és megsimította az anyagot. –Ezt megvesszük! Vedd le és keress hozzá cipőt és kiegészítőket. –Rose engedelmeskedett neki és ment vissza az öltözőbe ahonnan most Lucy jött ki. Szerintem rajta is nagyon jól állt ez a ruha, de Alice a kezébe nyomott egy szürke színű pánt nélküli köves ruhát. Alice már biztos látta, hogy fog állni rajta.

Közben én is nézelődtem. Mindenhol túl kihívó és kivágott darabok voltak, de persze mind gyönyörű, viszont nem rám való. Felaggatva voltak és csoportosítva színek szerint. Lassan körbesétáltam és néhányat közelebbről is megnéztem. Éppen egy kék pántosat néztem és simítottam végig tökéletes csúszós anyagán, mikor megjelent előtte Alice és ő is áttanulmányozta a ruhát. kezébe vette és megforgatta néhányszor.

-Lora!-szólalt meg hirtelen. Lora otthagyta a nagy ruhatömeget és idejött hozzánk. Alice megmutatta neki a ruhát és röviden megfogalmazta a véleményét. –Tökéletesen áll neki! –mondta. Lora értetlen képet vágott rá és megosztotta velünk a véleményét.

-Még fel sem próbálta vagy igen? – nézett ránk bosszúsan. –Nekem miért nem...

-Nem. –mondta Alice –Még nem próbálta fel. –hangsúlyozta a „még” szót. –De már megy is, igaz Bella? –nem hiszem, hogy erre a kérdésre lehetett volna választani a válaszaim közül. H azt mondtam volna, hogy nem akkor is mennem kellett volna átöltözni, mert már nyomta is a kezembe a gyönyörű ruhát.

Célba vettem a próbafülkét és berántottam magam után a függönyt. Gyorsan levetkőztem és felvettem a ruhát. A térdemig ért és nagyon kivágott volt a dekoltázs résznél. Belenéztem a tükörbe és elcsodálkoztam. Azt hittem sokkal bénábban fog állni rajtam, de ez a szín valahogy passzolt a bőröm falfehér színéhez.

-Bella! Kész vagy már? –toporgott a függönyöm előtt.

Kiléptem elé, mire ő elvigyorodott és megfordított maga előtt néhányszor.

-Tökéletes! –vigyorgott. Eközben ő is idejött és Alice-el azt vitatták, hogy miért jó ez a ruha és miért ál jól nekem.

Lora a kezében egy ruhával elment a próbafülkébe és én meg visszamentem visszaöltöztem. Mire kiértem, mind a ketten egymás ruháját nézték és kommentálták. Lora egy fekete térdig érő, pánt nélküli ruhát viselt, amin volt egy nagy szürke masni, míg Alice-en egy barna-zöld színű estélyi, ami leért a földig.

-Nagyon szépek! –mondtam, mire rám néztek és elvigyorodtak.

-Úgy várom már a bált! –karolta át a vállamat Lora és megszorongatott egy kicsit.

-A ruha már megvan! Most mennyünk cipőt keresni. –utasított.

És kezdetét vette a rémálom. Alice a legmagasabb sarkúakkal indított és mikor látta, hogy majdnem elestem benne megkímélt és keresett pár centivel kisebb sarkú cipőt. Azokban is meginogtam néhányszor, de azt mondta ennél kisebbet már nem ad és majd megtanít járni benne. És ha majd megbotlok, Edward úgyis elkap.

-Alice, nem pihenhetnénk egy kicsit? – kérdeztem tőle sóhajtva.

-Rendben, mert Edward már úgyis meghallotta és idefele tart, úgyhogy ha akarnálak, se tarthatnálak itt.- mondta, mire elmosolyodtam. Végre egy kis pihenő. –Mi lenne, ha elmennénk az egyik büfébe, hmm? Nem vagytok éhesek? – kérdezte a többiektől kicsit hangosabban, mert nagyon bele voltak mélyülve a ruha-, nyaklánc-, fülbevaló választásba.

-De. –mondta Lucy. – Én már nagyon.

-Én is ennék valamit. – mondta Lora is.-Tőlem mehetünk.

Rose is bólintott egyet bár tudtam, hogy ő úgy sem fog enni. Mikor Alice fizette a ruhákat, akkor mi már kint vártuk a bolt előtt.

Váratlanul hideg karok fonódtak a derekamra és fordítottak szembe magával. Edward aranybarna szeme tele volt lágysággal.

-Szia! –üdvözöltem és egy apró puszit nyomtam a szájára. Az elektromos szikrák most is pattogtak közöttünk. A kezemet a nyaka köré fontam és teljesen megfeledkeztem a külvilágról.

-Nem fárasztott le egy kicsit, Alice? Néha szokott túlzásokba esni. –vigyorgott. A reggel látott aggódó hangulatát, mintha elfújták volna és a szemében most a szerelem fénye csillant meg.

-Szeretlek! – mondtam, mintha meg sem hallottam volna az ezelőtti kérdését meg sem hallva. A mai nap már túl sok volt nekem és itt az idő, hogy ellazuljak egy kicsit. Edwardot ugyan meglepte a válaszom, de a mellére vont és a hajamba sutyorgott.

-Én is szeretlek! – mondta aztán felkuncogott. –Szóval tényleg túl sok volt Alice-ből. –állapította meg.

-Inkább úgy az egész napból együttvéve. –panaszkodtam, mire egy nagyot sóhajtott és elkezdte hideg kezével a hajamat simogatni.

-Gyertek! –szólt oda nekünk Alice mosolyogva. – Megyünk enni.

Edward az egyik kezét elvette a derekamról, a másikkal pedig szorosan tartott maga mellett.

-Rosalie elment a fiúkhoz, hogy megnézze, hogy jó öltönyöket választottak-e. –mondta Alice a másik oldalamon. – Bár én mindegyiket láttam, azt nem árt, ha valaki a saját szemével is ellenőrzi. –pattogott tovább.

-Alice. –fordultam, hozzá a legkönyörgőbb kiskutya szemekkel, amit tőle tanultam el. Kezdtem volna kérlelni, de felemelte a mutató ujját és behunyta a szemét. Néhány másodperc után kinyitotta és megszólalt.

-Szó sem lehet róla, Bella! Még egy csomó dolgunk van. – válaszolt a fel nem tett kérdésemre és erősen rázta a fejét.

-Majd miután ebédeztél hazaviszlek. –súgta Edward a fülembe, de persze tudta, hogy Alice meghallja ezért felhőtlenül rávigyorgott, mire a kis pattogó kobold kinyújtotta a nyelvét bátyjára és jött tovább mellettünk szótlanul, de a szája sarkában látható volt egy elfojtott mosoly.


Ruhák:

Bella ruhája

 Rosalie ruhája

Lora ruhája
















Lucy ruhája

Alice ruhája

Sziasztok!

Elküldtem az ízelítőket! Remélem, hogy elment!:))
Holnap lesz friss! Most pedig megyek vissza írni!:))
Puszi :Klaudia

Buék

Nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek!:)