2.fejezet

Sziasztok!

Bocsi, hogy ilyen sokára írtam csak mint írtam itt volt a barátnőm és nem tudtam folytatni. Legközelebb a másikba írok csak még nem tudom, hogy mikor, mert a hétvégén osztálykiránduláson leszek, de majd igyekszem.

Ha írnátok komit azt megköszönném!:) Jó olvasást! Puszi.

Váratlan

-Nekem is van valami mondanivalóm.-jelentette be anyu.

Ryan várakozóan nézett rá én meg kíváncsian Ryan-re. Tudtam, hogy anyu mit akar mondani és érdekelt Ryan reakciója. Anyu habozott majd végre megszólalt:

-Terhes vagyok.-mondta halkan és félve. Ryan megmerevedett és úgy nézett ki, mint egy szobor. Meg sem mozdult. Azt sem láttam, hogy levegőt vett volna. Csak meredt maga elé. Hosszú csönd telepedett ránk. Kezdtem félni, hogy ez az alak csak kihasználja anyut, és ha most meg megszületik, a gyereke elhagyja és anyu megint össze fog törni. Hosszú csend volt és úgy döntöttem, hogy most nem az én dolgom megtörni. Anyura néztem akin urrá lett a félelem. Tudtam, hogy hamarosan meg fog szólalni, nem bírja tovább a nyomasztó csendet. Szólásra nyitotta reszkető ajkait, de nem jött ki hang. Ryan még mindig kitágult szemekkel meredt Renée-re. Aki megint kinyitotta száját és most csak halkan suttogva beszélt.

-Ryan, kérlek… mondja már valamit.- hangja kétségbeesett és megbántott volt.

-Én… -dadogott.- Nem tudom… Még át kell gondolnom.-rázta a fejét és elindult az ajtó felé. Anyu meredt utána majd mikor az ajtó becsukódott mögötte keserves zokogásba kezdett és a nyakamba borult. Leültettem a kanapéra és én is mellé ültem. Hagytam, hogy a fejét az ölembe hajtsa és úgy sírt én meg a haját simogattam.

Hogy lehet képes ő is összetörni anyám szívét. Miért van az, hogy a férfiak csak csalódást tudnak okozni. Legszívesebb odamennék, és jól beolvasnék ennek az embernek. Közben anyu egyre halkabban sírt és egyszer csak elaludt. Felfektettem a kanapéra és kimentem a konyhába. Csináltam két forró kakaót. Ha majd felébred örülni fog neki. Már ha jelen körülmények között még csak egy mosolyt tudok csalni az arcára. Már az is nagy teljesítmény lenne. Mire visszaértem kakaóval a kezemben anyu a kanapén ült feltett lábakkal. Mellé kuporodtam és odaadtam neki az egyik kakaót.

-Most mi lesz?-kérdezte halkan, maga elé bámulva.                                

-Semmi… Tovább fogunk élni boldogan. Te meg én.-ismertettem a tervemet. -De végülis megkérte a kezed és nem vette vissza a gyűrűt.-gondolkodtam hangosan.-Azt mondta, hogy elmegy, mert át kell gondolnia. Szóval lehet, hogy visszajön?!-kérdezem vagy mondom? Magam sem tudom. Bíztatni akarom anyut, hogy új életet fogunk kezdeni így vagy úgy, de nem fogom hagyni, hogy így magába roskadjon.

-Igazad van!-eszmélt fel és a szemében megjelent a remény kis szikrája. Amely boldogan csillogott rám mosolyt csalva az arcomra. Anyu még az ilyen pillanatokban is remél. Egy másik ember már feladta volna, de ő erős.

Idilli pillanatunkat egy halk ajtókopogás hangja zavarta meg. Ránéztem anyura, a még nedves szempillái alatt már igazi boldogság csillant fel a szemében és még a könnytől nedves arcán egy mosoly bujkált. Csak nehogy csalódjon, mert ha most nem az lesz az ajtó mögött, akiben bízik, akkor összeomlik. Mentem kinyitni az ajtót és azt a személyt láttam, akiben anyu reménykedett, akiben nagyot csalódott, aki megint rendbehozhatja és akiben én is reménykedek, hogy boldoggá teheti anyut.

Ránéztem Rayn-re az arca elárulta mit érez. Fájdalmat, bűntudatot, szerelemet. Próbáltam csúnyán nézni rá.

-Bemehetnék?-kérdezte, de még nem léptem el az ajtóból.-Beszélni szeretnék anyukáddal és veled is.-még mindig nagyon haragudtam rá, de a kíváncsiságom győzött. Beengedtem.

Besétáltunk a nappaliba, én leültem anyu mellé és intettem Ryannek, hogy üljön le az egyik fotelre. Leült és habozott egy kicsit majd megszólalt.

-Először is bocsánatot szeretnék kérni az előbbi viselkedésemért.-pár másodpercig csönd volt.-Megbocsátasz?-kérdezte anyuhoz fordulva.

-Ha elmondod mitől ijedtél meg annyira! Talán nem akartad a gyereket? Vagy el akarsz egyáltalán venni még?

-Persze… csak.- a hangja elkínzott volt.-Figyeljetek!-folytatta egészen más hangnemben.-Van valami, amit mind a kettőtöknek jogotok van tudni, de ahhoz tudnom kell, hogy szeretsz-e még és tudnál-e még bízni bennem?

-Ha elmondod igen.-válaszolta anyu.

-Vámpír vagyok!-jelentette ki mire mind ketten hitetlenkedve néztünk. Elkezdte mesélni milyenek a vámpírok, hogy nem lehet saját gyerekük és, hogy ezért lepődött meg annyira, hogy kellett neki még egy kis idő. Mindezt félelemmel mondta. Félt attól ami, hogy esetleg kárt okozhat a kisbaba anyunak vagy ő saját maga és félt, hogy ezután majd anyu undorodni vagy félni fog tőle. Azt is mondta, hogy embervért nem fogyaszt csak állatvért, mert így mehet emberek közé. A végén meg egymás nyakába borultak és úgy ölelték egymást percekig, de valami aggasztott és eléggé dühített, hogy csak engem.

-Én mivan azzal a kisbabával?-kérdeztem idegesen.-El kéne vetetned, ha akár meg is ölhet. –intéztem anyunak a szavaimat. Ryan helyeslően bólogatott. Ezért hálás voltam neki, de anyu közbeszólt.

-Eszem ágába sincs elvetetni.-ellenkezett.

-Drágám… -szólt volna Ryan.

-Nem, nem fogom megölni a lányom.-és ezt itt lezártnak tekintette.

-De akkor mi legyen?-kérdeztem.-Valami olyat találj ki, amibe nem halhatsz bele.

-Ami azt illeti, nekem van egy ötletem és ez már amúgy is bekövetkezett volna, de szerintem nem fogtok neki örülni. –várakozóan néztünk rá.-Ismerek egy vámpírt, aki orvos és lehetséges, hogy ő meg tudná oldani, de ahhoz Forksba kell költöznünk. Hallottatok már róla?

-Mi?-kerekedett ki a szemem.

-Előbb utóbb ilyen esős helyre kellett volna költöznünk a napsütés miatt.-Tényleg! ÁÁÁÁ! Utálom Forksot! Ráadásul ott lakik Charlie is az apám. Utálom az esőt és a hideget és anyunak pont egy olyan férfival kellett össze jönnie, aki csak ilyen szörnyű helyen tud élni. Borzalom! De ha anyu ettől boldog, és ami a legfontosabb megmenekül.

-Rendben, ha anyunak nem lesz semmi baja.

-Reménykedjünk.-mondta fájdalmas képpel.

-Jó! Akkor felhívom Charlie-t és megkérdezem, hogy van-e egy eladó ház.-mondta és nyúlt a telefonért.

-Lesz ott több is… ki akarna egy ilyen szörnyű helyre költözni?-tettem fel az ironikus kérdést majd felviharoztam az emeletre.Lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba. Kis idő múlva el is nyomott az álom...

Ízelítő

Még most nem tudok feltenni egész fejit, de ízelítőt igen és az egész majd hétfőn vagy kedden lesz.
Bocsi, hogy ennyit késik, de itt van az egyik barátnőm és akkor nem tudom folytatni.
Akkor itt egy kis részlet abból amiből már írtam:

  -Terhes vagyok.-mondta halkan és félve. Ryan megmerevedett és úgy nézett ki, mint egy szobor. Meg sem mozdult. Azt sem láttam, hogy levegőt vett volna. Csak meredt maga elé. Hosszú csönd telepedett ránk. Kezdtem félni, hogy ez az alak csak kihasználja anyut, és ha most meg megszületik, a gyereke elhagyja és anyu megint össze fog törni. Hosszú csend volt és úgy döntöttem, hogy most nem az én dolgom megtörni. Anyura néztem akin urrá lett a félelem. Tudtam, hogy hamarosan meg fog szólalni, nem bírja tovább a nyomasztó csendet. Szólásra nyitotta reszkető ajkait, de nem jött ki hang. Ryan még mindig kitágult szemekkel meredt Renée-re. Aki megint kinyitotta száját és most csak halkan suttogva beszélt.


  -Ryan, kérlek… mondja már valamit.- hangja kétségbeesett és megbántott volt. Ryan nyitotta a száját, de egy darabig hang nem jött ki belőle majd végre megszólalt:

Na ennyi és igyekszem az egésszel! Puszi

1.fejezet

Nagyon izgulok, hogy mit szóltok majd hozzá! Komit írjatok lécci és szavazzatok!
Jó olvasást!Puszi!


A hír


Élveztem, ahogy a meleg napsugarak már-már simogatják a bőrömet. Ilyet a régi otthonomba, Forksban nem nagyon tudnék megtenni- mivel ott a nap huszonnégy órájában, zuhog az eső, kivéve mikor nem-, de itt Phonixben… ha lehetne, állandóan itt ülnék a parton és napoznék, de lassan indulnom kellett, mert már sötétedett.

-Lora, én elkezdek pakolászni, mert lassan indulni kéne. -mondtam. Lora az egyik barátnőm itt Phonixben. A többiek közül ő foglalkozik velem ő legtöbbet. Lehet, úgy mondani, hogy már legjobb barátnők vagyunk.

-Rendben! Én is megyek. -mondta, de még meg sem mozdult.

-Ahhoz fel is kéne kelni.-kuncogtam. Hát igen… Lora imádja, a napsütést-akárcsak én-és nem nagyon akar eljönni, ha egyszer ott már jól, érzi magát.

Lassan összeszedtük a cuccunkat és elindultunk haza. Gyalog mentünk, mert közel laktunk a parthoz. Mikor hazaértem már este nyolc óra volt és a házból csak úgy áradt a parfümszag. Ez ment már körülbelül két hete. Minden este kb. fél kilenc környékén anyu elmegy szórakozni meg ilyesmi. Ezt én megértem, dehogy minden nap… De örülök is neki, azóta anyu sokkal boldogabb. Mióta elvállt aputól nagyon lehangolt, de most szinte ragyog.

-Szia, anyu!-kiáltottam fel az emeletre. Tudtam, hogy fent szépítkezik a tükör előtt már jó ideje.

-Szia, kincsem!-jött le a lépcsőn.-Ha valami ennivalót kérsz, nézz be a hűtőbe, bevásároltam!-vigyorgott. Ahogy végig néztem rajta még jobban látni lehetett a ragyogását. Nagyon kivágott szinte semmit takaró ruhákba ment.- Én megyek, majd reggel találkozunk. -mondta és kiment az ajtón.

Kivettem a kaját a hűtőből és csináltam szendvicset. Felmentem fürödni és fogatmosni aztán mivel nem voltam álmos úgy döntöttem befekszem az ágyamba és olvasok egy kicsit. Lementem csinálni egy forró kakaót és befeküdtem az ágyba. Elővettem az üvöltő szeleket és elkezdtem olvasni közben szürcsölgettem a forró kakaót. Tudom, hogy az emberek általában akkor szoktak ilyet inni, ha fáznak nem pedig ilyen meleg helyen. Mert ugyan este volt, de a szobám ablakát nyitva kellett tartanom, hogy jöjjön be egy kis levegő.

A függöny be volt húzva és a lágy, meleg esti széltől egy kicsit meghullámzott. Olyan nyugodt volt itt minden. Én igazából ezt szeretem, a nyugalmat. Ezért is nagyon nem hasonlítok anyámra. Én például soha nem mennék el szórakozni, még napközbe sem, nemhogy éjjel…

A szemem egyre nehezedett és én letettem a könyvemet az éjjeli szekrényre-a üres poharam mellé-és mire lekapcsolta a kisvillanyomat elnyomott az álom.

Nagy fényre ébredtem, mint mindig. Kikászálódtam az ágyból és megcéloztam a szekrényem. Nem szeretek nagyon kivágott és rövid ruhákba mászkálni ezért nincs is olyan ruhám. Ma is maradtam az egyszerű nadrág-póló összeállításnál.

Benéztem anyu szobájába. Még aludt, hiszen isten tudja meddig nem jött haza. Átmentem a fürdőbe fogat mosni és utána bepakoltam a táskámba. Egyáltalán nem voltam éhes ezért csak készítettem egy szendvicset és beraktam a táskámba. Hagytam egy levelet anyunak, hogy elmentem suliba és kimentem a kocsimhoz. Nem vagyok nagy kocsi szakértő, de annyit tudok, hogy egy szürke Porsche.

Beszálltam és hajtottam a suli fele. Nem mentem túl gyorsan, mert az én szerencsémmel még nekimennék valaminek.

Az első órám történelem volt. Jóformán csak írnunk kellett és a tanár az utolsó öt percben kezdte el magyarázni a leckét. Aztán jött a matek. Uhhh… dolgozatot írtunk, ami elég pocsékul sikeredett és a mellettem ülő személy, Victoria Jones állandóan rólam nézte, de aztán rájött, hogy én sem tudok sok mindent. A harmadik óra tesi volt. Kosaraztunk és én szinte ötször fejbe dobtam magam, vagy ha nem magam, akkor valaki nekem akarta passzolni és-mivel óriási ügyetlenségem miatt nem tudtam elkapni-fejbedobott. Biológia volt az utolsó. Ez a kedvencem, de most egy másik tanár jött helyettesíteni, mert Mr. Henning beteg.

Utána mentem ebédelni. A szokott társasághoz ültem. Lora,David,Lucy,Jim és Nath. Leültem hozzájuk és bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Legalábbis néhol egy hűt meg hót mondtam.Elővettem a szendvicsemet amit reggel csináltam és elkezdtem enni.

-Bella,ma is kijössz velem a partra?-kérdezte Lora, de mielőtt válaszolhattam volna Emilie közbeszólt.

-Én is mehetek?-kérdezte közömbösen miközben a szendvicsét nézegette a kezében. Próbálta elbújtatni az izgalmát, hogy mennyire el akar jönni.

-Persze!-válaszolta Lora.-Bella?

-Én is megyek.-mondtam. Még szép, hogy lemegyek. Ki nem hagynám a parton sütkérezést.-Hány órátok lesz?

-Nekem és és Emilienek öt, de lehet, hogy nekem hat ha van Mrs. Hall.-mondta Lora.

-Nekem ez volt az utolsó.-sóhajtottam. Akkor addig egyedül kell otthon lennem. Anyu biztos dolgozik.

-De jó neked.-mosolygott Lora, az örökké mosolygós lány.

Még beszélgetünk egy kicsit majd ők elindultak az órájukra én meg haza. Nagyon meglepődtem mikor beléptem a konyhába, mert anyu ott ült az asztalnál, könyökölve temette bele a kezét az arcába, mikor észrevett felnézett és az arca eltorzult ,de szemében ott volt valami nagy csillogás és boldogság. Nem értettem. szomorúan néz rám és ezzel teljesen megrémít, de legbelül örül?!

-Mi a baj anyu?-mentem oda hozzá. Leültem a mellette lévő székre és megfogtam a kezét.

-Óóóó, Bella! Nem tudom, hogy mondjam.-mondta elkeseredve.

-Anyu!!! Nyugodtan mond csak!-bíztattam. Olyan rossz hír csak nem lehet.

-Hát jó!-sóhajtott.-Mikor először mentem el este vacsorázni azután pedig szórakozni a helyi disco-ba akkor megismertem egy férfit.-a számat egy meglepődött o-ra formáltam.-Ma azért nem mentem dolgozni, mert kórházban voltam. -mondta elhaló hangon. -Terhes vagyok, Bella.-nézett rám könyörgőn. Mintha valamit kérni akarna. De mit? Hogy ne haragudjak rá? De hiszen ezt az egészet még fel sem fogtam. Most akkor kistesóm lesz? Nem is ismerem azt a férfit. Anyu nem lehet ilyen kajla. Na, jó azt eddig is tudtam, hogy nem a nyugalom és a jóság példaképe, de ez azért még is csak durva.

-Mi?!-hangom pár oktávval feljebb csúszott.

-Ne haragudj kicsim.-mondta bocsánatkérő hangon.

-Mi? Miért haragudnék?-suttogtam magam elé bámulva. -Csak nagyon ledöbbentem.-elgondolkoztam egy kicsit.-És ki az apja?-kérdeztem mire anyu szeme egyből felragyogott.

-Ma este fogom bemutatni neked… ha akarod?-tette hozzá félve.

-Szereted?-kérdeztem bizalmasan.

-Igen kicsim… nagyon. –mondta hatalmas szerelemmel a szemében.

-Akkor szívesen megismerem. -mondtam neki majd megölelt.

-Köszönöm, Bella!-motyogta a hajamba.

-Nincs mit, anyu.-mondtam.-Ma lemegyek a partra. -mondtam miután elváltunk.

-Rendben, de nyolcra itthon légy.-figyelmeztetett játékosan. Óóó… mi lesz az én szeleburdi anyukámmal, ha lesz egy lánya? Hisz szinte én is saját magamról és még anyuról is gondoskodok. De talán majd itt lesz ez a férfi, akivel találkozott. Hátha ő mellette nagyobb lesz a felelőssége.

Felmentem az emeletre és megcsináltam a házijaimat. Utána bepakoltam a naptejet és egy törölközőt. Vicces, hogy ilyen napsütötte helyen élek és mégis falfehér vagyok, akármennyit napozok. Felvettem a fürdőruhám és rá egy egyszerű inget és térdnadrágot. Felvettem a válltáskám és mentem le a konyhába. Szóltam anyunak, hogy majd jövök és elmentem.



Mikor odaértem rá tíz percre Lora-ék is megérkeztek és ők is lefeküdtek mellém. Néha bementünk a vízbe és az egyik büfébe. Emilie elaludt napozás közben én meg Lora pedig betemettük homokkal. Mikor felkelt vagy inkább felugrott, mert közben megérezte, hogy rá pakoljuk a homokot mi nagy nevetésben törtünk ki aztán Emilie is csatlakozott hozzánk. A végén már annyira belefeledkezdtünk a hülyéskedésbe, hogy mikor ránéztem az órára láttam, hogy öt perc múlva nyolc óra. Nagy kapkodás közepette szedtem össze a cuccaimat a nem volt túl jó ötlet, mert még inkább több időt kínlódtam. Végre elindultunk haza és én pont nyolcra hazaértem.

-Te aztán pontos vagy.- gúnyolódott anyám. Körülnéztem a lakásba és meglepetten könyveltem el magamban, hogy a ház csak úgy ragyog.

-Szépen kitakarítottál!-mondtam elismerően.

-Kössz.-mondta mikor csöngettek.

-Megyek!-kiáltotta anyu vigyorogva.

Én leültem a nappaliba és vártam, míg odajönnek. Mikor beléptek elakadt a szavam. Jó ízlése van anyunak. Egy szőke, aranybarna szemű és nagyon szép férfi lépett be a szobába. Nem tudom, hogy mi az állása, de tudok tippelni vagy valami filmsztár vagy pedig férfimodell. Felálltam és kezet nyújtottam az idegennek.

-Jó estét! Isabella Swan. -mondtam.

-Szia, Ryan Dawn.-mondta mosolyogva. A keze jéghideg szoborszerű volt. Érdekes. Phonixben még este is húsz fok fölött van.

Leültünk a kanapéra. Ryan odafordult anyához és megszólalt:

-Mondani akarok neked valamit!-mondta.

Letérdelt anyu elé és teljesen ledöbbentem mikor elővett egy kis dobozt a zsebéből.

-Szeretlek Renée Dwyer és meg szeretném kérdezni: leszel a feleségem?

Egy pillanatig csönd volt majd anyu Ryan nyakába vetette magát.

-Igen, igen igen!-suttogta. A meghatottságtól már majdnem könnyezett.

Felálltam és megölelgettem mindegyikőjüket meg gratuláltam.

-Nekem is van valami mondanivalóm.-jelentette be anyu.

Ismertető

Sziasztok! Ez az új blogom.Itt az ismeretető és hamarosan felrakom az első fejezetet.

 

Új élet

Bella Swan egy napsütötte helyen él anyával. Szülei elváltak és reménykedik, hogy majd anyja is megtalálja az igazit, mert rossz ilyen szomorúan látnia. Bella anyja végre rátalál a boldogságra egy másik férfi mellett, aki egy vámpír-de ezt Bella és Renée nem tudja. Egy hirtelen pillanattól vezérelve Renée lefekszik a vámpírral. A vámpír-akit úgy hívnak, hogy Ryan Dawn-ráveszi Renée-t, hogy költözzenek el Forksba. Bella itt találkozik Cullenékkal és itt születik meg az angyali kishúga: Rennesme akit Carlisle segít a világra jönni és ő is változtatja át vámpírrá Renée-t. Közben Bella és Edward kapcsolata is egyre jobban erősödik.

Kiteszek egy szavazást és az első fejezetet. Szavazzatok, hogy folytassam-e. Köszi!
Puszi