18.fejezet

Sziasztok! Előbb akartam felrakni és remélem tetszeni fog. Komikat légyszi írjatok! Puszi:)


Nem bántasz...

Reggel arra keltem, hogy valaki egy gyönyörű, ismerős dallamot zongorázik odalent. Erősen kutattam az agyamban, hogy vajon miért olyan ismerős. Aztán eszembe jutott, hogy Edward zongorázta ezt a dallamot pár nappal ezelőtt. Az egyik reggel.


A dallama lágy volt. Olyan, amire bármelyik percben vissza tudtam volna aludni. De nem engedtem fáradtan nehezedő szemhéjaimnak. Ledobtam magamról a takarót és pizsamába sétáltam le a lépcsőn egészen a nappaliig. Ahogy menet közben kinéztem az ablakokon látszott, hogy sötét van. Szóval még nincs reggel.

Amikor odaértem láttam, hogy a nappaliba senki nincs csak az egyik sarokban egy éjfekete zongorán játszik Edward. Mikor meglátott abbahagyta és bűnbánóan nézett rám.

-Felébresztettelek? –ijedt meg.

-Ne hagyd abba! – utasítottam, majd odamentem mellé, végigsimítottam a karján és rámosolyogtam. Erre ő visszamosolygott rám és elkezdte megint a dalt zongorázni. Figyeltem, ahogy az ujjai lendületesen mozognak a zongora billentyűzetén. Hallgattam a fülbemászó dallamot, amit ő játszott. Még sosem hallottam. Talán ő költötte? Most inkább későbbre tettem a kérdéseket és a dalra szenteltem figyelmemet. Szinte ittam annak sorait és azt akartam, hogy jól bevésődjön az emlékezetembe.

Mikor a dal véget ért ámultan néztem Edwardra, aki csak halványan mosolygott rám.

-Ez gyönyörű volt. –suttogtam.

-Akárcsak az ihletője. –simított végig az arcomon.

-Ezt te írtad?- döbbentem le.

-Igen. – suttogta már egész közel az arcomhoz. – Rólad. – és megcsókolt.

Ajkaink hosszadalmas játékba keveredtek egymással. Karjaimat a nyaka köré fontam nem megszakítva lágy csókunkat. Hideg kezek vándoroltak a derekamra bebújva a pólóm alá, majd azt vettem észre, hogy már az ágyon fekszem. Edward egyik keze a fejem mellet van, a másikkal pedig az oldalamat simogatja.

Furcsa volt számomra ez az érzés. Még nem éreztem ilyet. Vágytam rá. Mohón vágytam minden csókjára, érintésére. A hormonjaim megbolondultak és eszemet vesztve markoltam bele a hajába és húztam közelebb magamhoz. Halkan belenyögtem a csókunkba mire Edward hirtelen megállt és mintha eszébe jutna valami vagy mintha valami eszébe jutott volna gördült le rólam és a plafont leste.

Most mi a baj? Valamit elrontottam? Ő nem akar engem, úgy ahogy én őt? Hagytam ezeket a kérdéseket és szembefordultam vele. Mondani akartam valamit, miután kinyitottam a számat nem akart hang kijönni rajta. Még mindig azt néztem, ahogy Edward bámulta a falat és valami jó kis beszéden kattogott az agyam, de egy se jutott eszembe.

Tétován odanyúltam és megfogtam a vállát. Végre rám nézett. Az arca szomorúságot tükrözött, de a szemében mintha vágyat láttam volna megcsillanni. Ami biztos, hogy az én szememben is megvolt.

-Edward… - kezdtem, de fogalmam sem volt, hogy folytassam tovább. Önkéntelenül is könnyek tömörültek a szemembe és ki akartak törni. Pocsékul éreztem magam. Visszautasítottnak.– Mi a baj?

-Szeretlek. Ne sírj. – mondta mikor szembefordult velem. Végig simított hideg kezével az arcomon közben letörölt róla néhány eltévedt könnycseppet. – Túl veszélyes lenne neked. Túl törékeny vagy. – suttogta.

Egyből megértettem, hogy ő mit gondol. Félt. Magától. Nekem ilyesmi még csak eszembe sem jutott, szóval az aggodalma alaptalan. Én tudom, hogy nem fog bántani.

-Ez butaság. – bújtam bele ölelésébe. Az arcomat belefúrtam a nyakába és odamotyogtam tovább a mondanivalómat. – Tudom, hogy nem bántasz. Bízok benned. – betakart a takaróval és belepuszilt a hajamba.

-Most már aludj. –motyogta a hajamba.

-Szeretlek. –suttogtam.

-Én is téged. Mindenkinél jobban.- majd elkezdte dúdolni azt a bizonyos dallamot és elnyomott az édes álom.

17.fejezet

Hazudós nap


-Fogalmam sincs apu. –mondtam és közben lesütöttem a szeme, hogy ne vegye észre, hogy hazudok. Bár lehet, hogy pont ezért vette észre.


-Majd megbeszélhetnénk egy találkozót. – próbálkozott újra. – Rég láttam anyukádat is és szívesen megismerném azt a Ryan-t is.

-Persze, majd valamikor. – soha. – Csak anyu még egy kicsit fáradt.

-Hát persze, hisz nemrég szült. - mondta nekem Charlie, mintha magamtól nem jöttem volna rá.

-Igen. –helyeseltem.

Még sokat beszélgettünk. Azt kérdezgette inkább, hogy mi volt velem az elmúlt pár hónapban mikor nem találkoztunk. Gépiesen feleltem mindenre. Közben Alice-el is beszélgetett egy kicsit. Őt nagyon megszerette.

Aztán Charlie megint hozzám fordult és én előre féltem mit kérdez megint.

-És milyen az kishúgod?- ez nem olyan vészes.

-Nagyon aranyos. - és erős, és félig vámpír… -folytattam magamban.

-Tényleg? –húzta fel sötét szemöldökét.- Én is találkozhatok majd vele? – apu túlságosan is részt akar venni az életemben. Lehet, hogy féltékeny Ryan-re? Vagy fél, hogy elfelejtem, és valaki más veszi át az ő helyét?

-Persze. - mondtam rekedten. Megkapartam és tovább folytattam. – Ha anyuval találkozol, akkor majd biztos vele is fogsz.

Apu bólogatott és megkérdezte.

-És mikor?

A tenyerem izzadt volt és a kezemet már össze-visszatördeltem idegességemben. Válaszolnom kellett valamit.

-Öhm… Még nem tudom apu. – dadogtam. Apu megint szólásra nyitotta a száját, de mielőtt megszólalhatott volna Alice közbelépett.

-Ne haragudj Charlie! – állt oda apám elé. - Mi most mennénk. Bellának új ruhákat akarunk vásárolni, mert Forksban melegebb ruhák kellenek, mint Phonixben és abból neki nincs sok. Ugye nem baj? – nézett rá a kiskutya szemeivel, aminek persze Charlie sem tud ellenállni.

-Dehogy, baj! – legyintett Charlie és a zsebébe nyúlt. – Vegyetek pár cuccot!- mondta és a kezembe nyomta a pénzt.

-Köszi, apu. –motyogtam.

Alice rávigyorgott Charlie-re és elindult kifelé. Mi is követtük. Az ajtóban elköszöntünk Aputól és indultunk a pláza felé.

Edward lassan megállt a hatalmas épület mellett és Alice azonnal kiugrott és engem is kiráncigált a kocsiból. Edward is kiszállt, de ő csak megállt a kocsija előtt és felénk fordult.

-Mikor jöjjek értetek?-kérdezte a féloldalas mosolyával.

-Mi?- kérdeztem hirtelen. –Te nem jössz?

-Hát persze, hogy nem jön.- vágta rá Alice aztán Edward felé fordult. – Majd felhívunk. – mosolygott vidáman.

-Jólvan, Alice, de ne felejtsd el, hogy Bellának ennie is kell a nagy vásárlás közben. – mondta Edward mire én égnek emeltem a szemem. Nem vagyok én olyan gyámoltalan, hogy ne tudjam megmondani Alice-nek, ha éhes, vagyok.

-Oké-oké. Menny! Szia! –mondta, belém karolt és már ráncigált is be a boltba.



***



-Alice, szerintem most már mehetünk!- mondtam mikor a következő ruhát adta volna rám. Már elmentem egyszer vele enni, úgyhogy most már nem mondhatom neki, hogy éhes vagyok, ha egy kis pihenőt akarok. így is már összeszedtünk hét zacskót és még mindig próbáltatni akar velem.

-Az utolsó. – nyugtatott meg és a kezembe adta.

Gyorsan felvettem vártam, hogy megvizsgálja és mondja a kritikákat, de nem nagyon figyeltem, mert úgy éreztem, hogy mindjárt elalszok.

-Hahó! Bella! –legyezett előttem a kezével.

-Hm?-néztem gyorsan rá.

-Vedd, le mielőtt elalszol. – mondta és elhúzta a függönyt. – Addig én felhívom Edwardot. –csiripelte.

Levettem és felöltöztem a saját ruhámba. Alice fizetett, megfogtuk a szatyrokat, ami tele volt ruhákkal, cipőkkel, táskákkal és mindenféle olyan dologgal, amit magamtól biztos nem vennék fel. Mire kiértünk addigra Edward már ott várt minket a kocsival.

-Sziasztok! – jött oda hozzánk és kivette a kezünkből a cuccokat. – Milyen volt? –kérdezte mikor a kocsi fele sétáltunk és berakta a zacskókat a csomagtartóba.

-Nagyszerű! –vigyorgott Alice.

-Bella? – nézett rám gyönyörű szemeivel, amiben megint elvesztem. A pláza halvány fényeiben épp, hogy látok az arcából valamit, mert már elég késő lehet. A kérdésére elfelejtettem válaszolni és csak azt vettem észre, hogy egy kéz megint az orrom előtt legyez.

-Bella! – hallottam meg Alice hangját és egyből feleszméltem. – Már másodjára csinálja ezt. –dünnyögött Edwardnak. – Bella figyelnél?

-Persze… Jó volt… –válaszoltam kicsit késve Edward kérdésére.

-És fárasztó. –folytatta Edward.

-Igen. – bólogattam. Alice behuppant a hátsó ülésre, Edward pedig megfogta a kezem és odavezetett az anyós ülés felőli ajtóhoz. Besegített és ő is beült a kocsiba. Elindította a kocsit és gyorsan haladtunk haza.

Közben a mai nap eseményei peregtek le a szemem előtt. A Charlie- val való beszélgetés. Vajon meddig vár, amíg nem találkozik anyuékkal? Lehet, hogy egyszer megunja és eljön, ide vagy nem jön el és már el is felejti, hogy egyáltalán találkozni akart velük. Ebben reménykedtem.

Azt hiszem annyira belemerülhettem a gondolataimba, hogy elaludtam, mert éreztem, hogy egy valaki a karjaiba visz és tesz le az ágyamba. Az illatáról megállapítottam, hogy Edward az, de annyi erőm már nem volt, hogy kinyissam a szemem. Éreztem, hogy valaki betakar és egy puha csókot nyom az arcomra. Utána elnyomott az álom.


Legalább írjatok 5 komit!Please!xd Ez 35 rendszeres olvasónál nem sok!:) Köszi
Puszi

Ízelítő

Sziasztok!
Bocsi a késésért csak itt a suli és időhiányban szenvedek. Ízelítőt most felrakom és hétvégén lessz a friss. Puszi


-Ne haragudj Charlie! – állt oda apám elé. - Mi most mennénk. Bellának új ruhákat akarunk vásárolni, mert Forksban melegebb ruhák kellenek, mint Phonixben és abból neki nincs sok. Ugye nem baj? – nézett rá a kiskutya szemeivel, aminek persze Charlie sem tud ellenállni.


-Dehogy, baj! – legyintett Charlie és a zsebébe nyúlt. – Vegyetek pár cuccot!- mondta és a kezembe nyomta a pénzt.

-Köszi, apu. –motyogtam.

Alice rávigyorgott Charlie-ra és elindult kifelé. Mi is követtük. Az ajtóban elköszöntünk Aputól és indultunk a pláza felé.