19. fejezet

Nessie


Egy bosszantó hangra ébredtem fel és, hogy egy nagyon erős fény belevilágít a szemembe. Kinyújtottam magam mellé a kezem és elkezdtem tapogatózni, de csak az üres ágyat találtam magam mellett.


-Nincs itt! –mondta Alice vidám hangon. – Vadászik. – Résnyire kinyitottam a szeme, de csak annyira, hogy lássam, ahogy szikrázik a napsütésben. Mintha gyémántokból lenne kirakva. Rám villantott egy csodaszép mosolyt. Mire nekem eszembe jutott, hogy be kéne csuknom a számat.

-Te ragyogsz. –suttogtam és leült mellém az ágyra. Hozzáértem csillogó bőréhez, de ugyanazt éreztem, mint máskor. Nem volt rajta semmi. Magától ragyogott. A szememet már nem kellett kényszerítenem a nyitva maradásra, a meglepettségtől alig bírtam pislogni.

-Igen. –mosolygott halványan. – A nap miatt. Nem hamuvá égünk, hanem csillogunk. –vigyorgott.

-Aha… -ámuldoztam aztán másfele terelődött a figyelmem és a szemeim megint elnehezedtek. –És miért keltettél fel? –ásítottam.

- Mert már elmúlt 11 óra. –állt fel és a szekrényemhez lépett. –Ideje felkelni és felöltözni.

-Várjunk csak… -mondtam mire megfordult és türelmetlenül nézett rám. –Ma szombat van, szóval nem kell menni suliba. – erre unottam bólintott és már fordult volna vissza a szekrényhez. – De ha hétköznap süt a nap, akkor nem mehettek suliba ezért. –mutattam rá. – Igaz?

-Hát persze, hogy nem. –mondta. –Akkor egyből észrevennének. –mondta és visszafordult a szekrényhez. Nagyot sóhajtottam és próbáltam elég határozott hangot megütni.

-Alice én a saját ruháimat akarom felvenni. – lehet, hogy még egy kicsit álmoskásan hangzott, de ahhoz képest nem volt rossz. Lássuk megérte-e a próbálkozást?

-Fölöséleges velem vitatkoznod. –közölte miközben kidobálta a ruhákat, amit velem akar felvetetni. – Úgyis én nyerek! Láttam. –bökött a fejére.

-Nem. –mondtam megint határozott hangon. Kikerekedett szemekkel nézett rám. Felültem az ágyam szélére és próbáltam győzködni. –Csak el akarod velem hitetni, hogy ezt láttad, de amúgy azt láttad, hogy én győzök, ezért most bemeséled nekem, hogy te fogsz győzni én meg hagyom magam és elhiszem, aztán a végén te fogsz győzni. –igyekeztem úgy mondani, hogy én is értsem, amit mondok.

Lentről hallottam egy hangos nevetést. Gondolom Emmett talált ilyen viccesnek. Alice összeráncolta a homlokát és legyintett egyet. Lehajolt az ágyam alá és kihúzott egy kis zsákot. Odarakta elém és várakozóan nézett rám. Kérdőn felvontam a szemöldököm és óvatosan a zacskóra néztem. Valószínűleg a ruháim vannak benne, de nem árt az óvatosság, főleg nem Alicenél.

-Mi van? –vont vállat. – Meg sem nézed, mi van benne? – tökéletes pókerarcot vett fel.

Bizonytalanul szétnyitottam a zsák száját és kihúzogattam a ruháimat. Elkezdtem felvenni, miközben Alice még mindig közömbösen méregetett. Gyanúsnak tűnt az engedékenysége, de nem kérdeztem rá. Lehet, hogy nem is akarom, tudni vagy el se árulná vagy pedig csak én vagyok paranoiás.

Aliceel az oldalamon sétáltam le a lépcsőn. A nappaliba Emmett és Rosalie ült. Emmett röhögött valami idióta horrorfilmen Rose pedig Renesmee-nek olvasott.
-Hol vannak a többiek? -kérdeztem.


-Ők is elmentek vadászni anyukáddal.- magyarázta Alice.


Mikor megláttak egyből köszöntek és a húgom odajött hozzám és megölelt. Megint nőtt. Már úgy nézett ki, mint egy ötéves.

-Szia, Bella!- vigyorgott rám Emmett azzal a kaján vigyorával. – Hogy-hogy ilyen későn keltél fel, ha? –húzogatta a szemöldökét. – Mozgalmas volt az éjszaka?

Mikor végre lesett miről beszél rögtön elvörösödtem erre ő hangosan elkezdett röhögni, amitől ha lehetett még jobban hasonlítottam egy paradicsomra.

-Gyere velünk, Nessi. Még te sem reggeliztél. –nyújtotta oda Alice a kezét neki. De várjunk csak…

-Hogy hívtad? –tudakoltam.

-Nessi. – vágta rá. –Reneének tetszett a Renesmee név, de ő is akart adni neki egyet és így a beceneve Nessi lett. –nézett rá mosolyogva a mellette lévő kis törpére. Ami még feltűnt, hogy Reneé nevét valahogy máshogy ejti ki. Mintha már össze is barátkoztak volna. Bár mondjuk, ki ne szeretné Alice-t. És anyu is szerette a divatot és szerintem most még jobban, szóval meg van a közös programjuk, amiből remélem, hogy engem ki hagynak.

Odanyújtottam a kezem Nessi felé és rámosolyogtam. Porcelánkezeit ő is felém nyújtotta és befészkelte magát a karomba. A bőre forró volt és kemény mégis olyan volt, mint a selyem vagy a bársony. Kezét az arcomra tette és elkezdte lepörgetni a képeket az elmúlt napokról miközben mentünk a konyhába.

Szerepeltek benne a lányok, ahogy a haját fésülgetik, csinos ruhába öltöztetik és közben ő ezt mind élvezte. Emmett és Jasper ahogy játszanak vele. Edward, amikor zongorázott neki. Carlisle amikor meg akarta mérni a magasságát és ő meg huncutul futkározott vele. Esme amikor megetette még kiskorában, ami pár nappal ezelőtt volt. Ryan-re és Reneé-re mikor elaltatják esténként. Engem is megmutatott. Mikor először ránéztem. Már akkor is megértett mindent. Látta, hogy haragszom, rá csak azt nem tudja miért. Utána egy erdőben volt a kép és szarvasok futottak. Az egyikre rávetette magát és elkezdte szívni a vérét. Mi? Ő most akkor emberi ennivalót eszik vagy nem?

-Alice!- szóltam hozzá miközben ő melegszenvicseket csinált nekünk.

-Igen?

-Ő most tulajdonképpen mivel is táplálkozik? Emberi ennivalóval vagy vérrel?

-Mindkettőtől jól lakik, de a vért jobban szereti. –vigyorgott. – Carlisle azt mondta, hogy egy hónapban szükséges elmennie legalább háromszor vadászni, ha nem akarja elveszíteni az önuralmát, de ő többet szeret.

Magam mellé ültettem Nessit és elkezdtem enni a szendvicset. Közben a különleges húgomon járt az agyam mit sem sejtve, hogy Alice mit forgat a fejében.

 
Lécccccci írjatok komikat!
Puszi