2011. június 16., csütörtök

Ízelítő

Sziasztok!
Bocsi, hogy eddig nem volt friss, pedig hétvégére ígértem.
18-án lesz a ballagásom és azután jönek a frissek itt is és a másik blogomon is.
Remélem még olvassa valaki és nem pártoltatok el! :)
Puszi:Klaudia (És mindenkinek jó nyári szünetet!!:))



"-Hiányozni fogsz. – mondta Lora és a nyakamba borult. A szeme alatti karikák még mindig nem múltak el, sőt még nagyobbak és sötétebbek lettek.


-Te is nekem. – bőbb beszédet is mondtam volna, de csak ennyi jutott tőlem.

-Bella, ne sírj! – mondta David, mikor látott megcsillanni néhány csepp könnyet az arcomon. – Nem örökre megyünk el. – nevetett felszabadultan, mikor megölelt. – Találkozunk még. – nyugtatgatott, de a szavai még jobban felzaklattak."

Nem mondtam semmit, de fájt, hogy ezt mondja. Hogy mind azt gondolják, látnak még. De mégis mit gondolhatnának. Az egészről nem tudnak semmit. Ők azt hiszik, hogy Jim hazament, még előttük és otthon várja őket. Azt hiszik, hogy beteg voltam és azért tűntem el a bálról.