17.fejezet

Hazudós nap


-Fogalmam sincs apu. –mondtam és közben lesütöttem a szeme, hogy ne vegye észre, hogy hazudok. Bár lehet, hogy pont ezért vette észre.


-Majd megbeszélhetnénk egy találkozót. – próbálkozott újra. – Rég láttam anyukádat is és szívesen megismerném azt a Ryan-t is.

-Persze, majd valamikor. – soha. – Csak anyu még egy kicsit fáradt.

-Hát persze, hisz nemrég szült. - mondta nekem Charlie, mintha magamtól nem jöttem volna rá.

-Igen. –helyeseltem.

Még sokat beszélgettünk. Azt kérdezgette inkább, hogy mi volt velem az elmúlt pár hónapban mikor nem találkoztunk. Gépiesen feleltem mindenre. Közben Alice-el is beszélgetett egy kicsit. Őt nagyon megszerette.

Aztán Charlie megint hozzám fordult és én előre féltem mit kérdez megint.

-És milyen az kishúgod?- ez nem olyan vészes.

-Nagyon aranyos. - és erős, és félig vámpír… -folytattam magamban.

-Tényleg? –húzta fel sötét szemöldökét.- Én is találkozhatok majd vele? – apu túlságosan is részt akar venni az életemben. Lehet, hogy féltékeny Ryan-re? Vagy fél, hogy elfelejtem, és valaki más veszi át az ő helyét?

-Persze. - mondtam rekedten. Megkapartam és tovább folytattam. – Ha anyuval találkozol, akkor majd biztos vele is fogsz.

Apu bólogatott és megkérdezte.

-És mikor?

A tenyerem izzadt volt és a kezemet már össze-visszatördeltem idegességemben. Válaszolnom kellett valamit.

-Öhm… Még nem tudom apu. – dadogtam. Apu megint szólásra nyitotta a száját, de mielőtt megszólalhatott volna Alice közbelépett.

-Ne haragudj Charlie! – állt oda apám elé. - Mi most mennénk. Bellának új ruhákat akarunk vásárolni, mert Forksban melegebb ruhák kellenek, mint Phonixben és abból neki nincs sok. Ugye nem baj? – nézett rá a kiskutya szemeivel, aminek persze Charlie sem tud ellenállni.

-Dehogy, baj! – legyintett Charlie és a zsebébe nyúlt. – Vegyetek pár cuccot!- mondta és a kezembe nyomta a pénzt.

-Köszi, apu. –motyogtam.

Alice rávigyorgott Charlie-re és elindult kifelé. Mi is követtük. Az ajtóban elköszöntünk Aputól és indultunk a pláza felé.

Edward lassan megállt a hatalmas épület mellett és Alice azonnal kiugrott és engem is kiráncigált a kocsiból. Edward is kiszállt, de ő csak megállt a kocsija előtt és felénk fordult.

-Mikor jöjjek értetek?-kérdezte a féloldalas mosolyával.

-Mi?- kérdeztem hirtelen. –Te nem jössz?

-Hát persze, hogy nem jön.- vágta rá Alice aztán Edward felé fordult. – Majd felhívunk. – mosolygott vidáman.

-Jólvan, Alice, de ne felejtsd el, hogy Bellának ennie is kell a nagy vásárlás közben. – mondta Edward mire én égnek emeltem a szemem. Nem vagyok én olyan gyámoltalan, hogy ne tudjam megmondani Alice-nek, ha éhes, vagyok.

-Oké-oké. Menny! Szia! –mondta, belém karolt és már ráncigált is be a boltba.



***



-Alice, szerintem most már mehetünk!- mondtam mikor a következő ruhát adta volna rám. Már elmentem egyszer vele enni, úgyhogy most már nem mondhatom neki, hogy éhes vagyok, ha egy kis pihenőt akarok. így is már összeszedtünk hét zacskót és még mindig próbáltatni akar velem.

-Az utolsó. – nyugtatott meg és a kezembe adta.

Gyorsan felvettem vártam, hogy megvizsgálja és mondja a kritikákat, de nem nagyon figyeltem, mert úgy éreztem, hogy mindjárt elalszok.

-Hahó! Bella! –legyezett előttem a kezével.

-Hm?-néztem gyorsan rá.

-Vedd, le mielőtt elalszol. – mondta és elhúzta a függönyt. – Addig én felhívom Edwardot. –csiripelte.

Levettem és felöltöztem a saját ruhámba. Alice fizetett, megfogtuk a szatyrokat, ami tele volt ruhákkal, cipőkkel, táskákkal és mindenféle olyan dologgal, amit magamtól biztos nem vennék fel. Mire kiértünk addigra Edward már ott várt minket a kocsival.

-Sziasztok! – jött oda hozzánk és kivette a kezünkből a cuccokat. – Milyen volt? –kérdezte mikor a kocsi fele sétáltunk és berakta a zacskókat a csomagtartóba.

-Nagyszerű! –vigyorgott Alice.

-Bella? – nézett rám gyönyörű szemeivel, amiben megint elvesztem. A pláza halvány fényeiben épp, hogy látok az arcából valamit, mert már elég késő lehet. A kérdésére elfelejtettem válaszolni és csak azt vettem észre, hogy egy kéz megint az orrom előtt legyez.

-Bella! – hallottam meg Alice hangját és egyből feleszméltem. – Már másodjára csinálja ezt. –dünnyögött Edwardnak. – Bella figyelnél?

-Persze… Jó volt… –válaszoltam kicsit késve Edward kérdésére.

-És fárasztó. –folytatta Edward.

-Igen. – bólogattam. Alice behuppant a hátsó ülésre, Edward pedig megfogta a kezem és odavezetett az anyós ülés felőli ajtóhoz. Besegített és ő is beült a kocsiba. Elindította a kocsit és gyorsan haladtunk haza.

Közben a mai nap eseményei peregtek le a szemem előtt. A Charlie- val való beszélgetés. Vajon meddig vár, amíg nem találkozik anyuékkal? Lehet, hogy egyszer megunja és eljön, ide vagy nem jön el és már el is felejti, hogy egyáltalán találkozni akart velük. Ebben reménykedtem.

Azt hiszem annyira belemerülhettem a gondolataimba, hogy elaludtam, mert éreztem, hogy egy valaki a karjaiba visz és tesz le az ágyamba. Az illatáról megállapítottam, hogy Edward az, de annyi erőm már nem volt, hogy kinyissam a szemem. Éreztem, hogy valaki betakar és egy puha csókot nyom az arcomra. Utána elnyomott az álom.


Legalább írjatok 5 komit!Please!xd Ez 35 rendszeres olvasónál nem sok!:) Köszi
Puszi