38. fejezet 1. rész

Fenyegetőzés



Késő délelőtt keltem fel Edward és Alice halk sugdolózására. Egymással veszekedtek suttogva. Igazából nem sokat értettem a beszédükből, de egyértelműen veszekedés volt.


Megpróbáltam megmozdítani a kezem, de furcsán elzsibbadt, úgy éreztem, mintha mind a kettő ólomból vagy valami még nehezebből lenne. A hajam tiszta kóc és az arcom ragacsos a rászáradt könnycseppektől. Igaz, hogy este, mikor Edward felhozott akkor nem kezdtem el sírni, de éjjel és hajnalban újra felkeltem és elkezdtem bőgni. Nem akartam és próbáltam nem tenni, de nem tudtam megálljt parancsolni a könnyeimnek. Fáradt voltam, zaklatott és jó formán azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Az egészre még most is homályosan emlékszem.

-Tessék. –mondta Edward élesen, ezúttal normál hangerőn Alice –nek. – Most felkeltetted. – bár a szemem nem nyitottam ki, de láttam bosszús arckifejezését.

- Már éppen ideje volt. – mondta Alice hangja az ajtóból, majd apró sarkak topogása közeledett felém halkan. – Bella, kikészítettem neked a ruhádat! – szólt a fülem mellől.

- Ühüm. – nyöszörögtem, de sem a szám sem a szemem nem nyitottam ki ehhez a nagy teljesítményhez. Úgy éreztem, hogy minden porcikám sajog. Most még az sem érdekelt, hogy ő ad nekem ruhát.

Alice csilingelő hangon felnevetett.

- Gyerünk, Bella! – unszolt halkan és megpaskolta az arcom. Semmi fájdalmat nem éreztem, inkább, mintha valami selymes dolog simogatná az arcom. – A gép két óra múlva indul és még sok dolgunk van. – mondta. Nem tudom mi lehet az a sok dolog. Én fél óra alatt elkészülök, minek ehhez két óra?

- Mmm. – jött az értelmes válaszom. A fejem próbáltam mozgatni. Egy éles nyilalás a nyakamba. Áuu!

- Jól van. – távolodott el a hangja. – Esküszöm, Bella, ha nem kelsz fel most rögtön, leborítalak egy pohár vízzel. – fenyegetőzött hangosabban.

- Alice kimennél? – kérdezte Edward szórakozottan és egy másik, halk, erőteljes lépés közeledett barátnőm felé.

- Öt perc múlva a szobámba gyere, Bella! – mondta és a hangja és a léptei távolodtak.

Amint csapódott az ajtó, megéreztem közelről Edward illatát. Bársonyos keze lassan simogatta az arcom, a haja, és a karom. Mikor megszólat a hangját nagyon közelről hallottam és a lélegzete csiklandozta az arcomat. Erre muszáj volt elmosolyodnom.

- Bella, szerelmem. – szólított lágy hangon susogva. A szerelmem szóra nagyot dobbant a szívem, majd újra vad ütemeket diktált, mint mindig, mikor Edward hozzámér vagy szól. – Alice komolyan gondolta. – mondta és édesen belekuncogott a bőrömbe.

Egy mosollyal sóhajtottam és halk rekedtes hangon végre megszólaltam.

- Mindjárt megyek is. –nyöszörögtem és résnyire kinyitottam a szemem. Sokáig kellett várnom, mire a szemem végre kitisztult, mert előttem csak homályos fehér és barna foltokat láttam Edwardból.

Rám mosolygott és végig simított az arcomon és az állam vonalán. Közelebb hajoltam hozzá és a kezem a tarkójára tettem, majd közelebb húztam egy csókra. Azonnal visszacsókolt, de gyorsabban elhúzódott, mint szerettem volna és az arckifejezésemen nevetett.

- Alice azt üzeni, hogy két perced van. – kuncogott. – És már kikészítette a pohár vizet. – mondta vigyorogva.

- Egy pillanat. – motyogtam a szájának és újból megcsókoltam. Ez valamivel tovább tartott, de aztán kénytelen voltam felkelni és átballagni Alice-hez. A folyosón anyu termett mellettem, de olyan hirtelen, hogy az ijedtségtől, majdnem felsikoltottam.

- Jaj! Ne haragudj, drágám! – mondta anyu zavartan, majd alaposan megölelgetett. – Mond, Bella jól vagy? Mert tegnap este nem akartál beszélni, aztán meg éjszaka kétszer is felkeltél és zokogtál, én meg nem tudtam, hogy mit tegyek. – az arca aggódó és elkínzott volt, de csak mondta, mondta és mondta tovább. – Alice azt mondta, hogy ne menjek fel, mert azzal csak rosszabb lenne neked, ha sajnálnálak, de tudod, hogy én sosem akartam neked rosszat? És van választásod! Nem muszáj így élned, választhatod… - ezt mind egy szuszra elhadarta, de úgy éreztem, hogy itt kell közbeszólnom és megakadályoznom a folytatásban, míg valami még nagyobb ostobaságot mond.

- Ne, anyu. – szóltam védekezve. – Először is, igen tegnap este nem volt kedvem beszélni, ezért hozott fel Edward és igen sírtam, mert nagyon zaklatott voltam, de jól vagyok. – bizonygattam. – Tudom, hogy nem akarsz rosszat nekem, anyu. - sóhajtottam fel szemet az égnek meresztve és folytattam. – És ha lenne más választásom, akkor is emellett döntenék. – mondtam, mint a jól betanult szöveget. Ezt a beszélgetést annyiszor játszottuk el Edwarddal. – És bocsi anyu, de most mennem kell különben, mert Alice megfenyegetett. – nevettem.

- Hallottam. – mondta ő is kuncogva. – Jólvan, kicsikém, menj! – megsimogatta a karom és el is tűnt. Én meg bemerészkedtem Alice szobájába.

-Na végre, hogy itt vagy! - kiáltott fel, mikor bekopogtam és ajtót nyitott. Behúzott és elkezdett beljebb tolni egy másik ajtó felé. - Gyere, itt a fürdő! - nyitott be és betolt. - Fürödj le, mosd meg a hajad és a többi emberi szokás aztán gyere ki! - utasított, majde betáncolt a fürdőszobába és körbemutogatott. - Itt vannak samponok, balzsamok, túsfürdők, habfürdők, meg amik kellenek.  Ha végeztél vedd fel ezt a köntöst és gyere ki! - hadarta, majd felém fordult. - Siess. - mondta és mire bármit is mondtahattam volna eltűnt előllem és már csak az ajtó csapódását hallottam a hátam mögül. Ha végre én is vámpír leszek, majd nem fog mindenki ilyen gyorsan elmenni előlem! Olyan idegesítő, hogy ebben a házban csak én vagyoka leglassabb és egyben az egyetlen lassú.

Egy sóhajjal mgeindultam a zuhanytálca felé és kiengedtem a hajam. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Gyors voltam, még úgyis, hogy hajat is mostam. Megtörölköztem és felvettem a selyem köntöst, amit Alice kikészített.  Alig ért le a combom közepéig. Az én otthoni köntösöm a térdem aljáig ér.Hát csak reménykedni tudok, hogy nappali öltözékben valami illendőbb ruzhát választott, mert nincs kedvem veszekedni. gyorsan fogat mostam, majd kimentem a fürdőből. Alice már ott toporgott a szobája közepén és, mikor kiértem egy nagyot sóhajtott és bosszúsan nézett rám.

- Mi tartott ilyen sokáig. - morgott, miközben leültetett az ágya szélére.

- Gyors voltam, Alice! - mosolyogtam. Jó volt nézni, ahogy így dühöng magában. Aranyos volt.

- Persze, persze. - hagyta rám, miközben a szobánál is nagyobb gardróbjában kutatott.

- Nem azt mondtad, hogy már kikészítetted? - kérdeztem.

- Úgy értettem, hogy már tudom, hogy mit adok rád, de már itt is van. - mondta és felém jött egy óriási mosollyal.

- Alice, kérlek most valami olyan ruhát adj rám, ami nekem is jó. - könyörögtem, miközben egyre csakn közelített vele.

- Nyugalom, Bella! - nevetett rajtam. - Most pont úgy nézel ki, mint, aki fél a ruhától. - valaki a nappaliban egy olyan hangosat nevetett, hogy itt is meg lehetett hallani. Emmett. - Pont olyat választottam, amit el fogsz viselni. - mondta miközben még mindig a kezében hordott dolgot szugeráltam. - Ne hülyéskedj már! - szólt rám. - Menj és vedd fel! - utasított és a kezembe nyomta a kupacot.

Visszamentem a fürdőbe és felvettem. Nem is volt olyan rossz. Kényelmesnek kényelmes volt. Hosszú, szürke csőnadrág, ami még egész elviselhető és egy világoskék, dekoltált, köves poló. Na ez már egy kicsit átlépett az elviselhető határán, de hadd örüljön Alice.

Kiléptem és egyből rámnézett. Látszólag elégedett volt magával.

- Na milyen? - kérdezte vigyorogva.

-Elviselhető. - bólintottam, mire a vigyora egyre nagyobb olett. Hát nem fáj még a szája?

- Én megmondtam. - mondta és közben magához húzott. - Most pedig megcsinálom a hajad. - nyomott le a tükrös szekrény előtti székre. Tele volt az asztal mindenféle pipere cuccal. Már félek. - És közben beszélgetünk egy kicsit. - mondta és belenézett a szemembe a tükrön keresztül. - Most nyugodtan beszélhetünk, mert csak Emmett, Rose és Jasper van itthon. A többiek vadászni mentek. - mondta és elkezdett bütykölni a hajammal. - Most mesélj! Mi volt tegnap Charlie-nál? - kédezte köntörfalazás nélkül.





Sziasztok!

Sajnálom, hogy ilyen kevés lett, de ez még csak az első fele és azért tettem fel, mert holnap már nem érek rá és utána meg egy hétig nem leszek. De addig kérek szépen komikat:) És sietni fogok!!
Puszi:Klaudia