1.fejezet

Nagyon izgulok, hogy mit szóltok majd hozzá! Komit írjatok lécci és szavazzatok!
Jó olvasást!Puszi!


A hír


Élveztem, ahogy a meleg napsugarak már-már simogatják a bőrömet. Ilyet a régi otthonomba, Forksban nem nagyon tudnék megtenni- mivel ott a nap huszonnégy órájában, zuhog az eső, kivéve mikor nem-, de itt Phonixben… ha lehetne, állandóan itt ülnék a parton és napoznék, de lassan indulnom kellett, mert már sötétedett.

-Lora, én elkezdek pakolászni, mert lassan indulni kéne. -mondtam. Lora az egyik barátnőm itt Phonixben. A többiek közül ő foglalkozik velem ő legtöbbet. Lehet, úgy mondani, hogy már legjobb barátnők vagyunk.

-Rendben! Én is megyek. -mondta, de még meg sem mozdult.

-Ahhoz fel is kéne kelni.-kuncogtam. Hát igen… Lora imádja, a napsütést-akárcsak én-és nem nagyon akar eljönni, ha egyszer ott már jól, érzi magát.

Lassan összeszedtük a cuccunkat és elindultunk haza. Gyalog mentünk, mert közel laktunk a parthoz. Mikor hazaértem már este nyolc óra volt és a házból csak úgy áradt a parfümszag. Ez ment már körülbelül két hete. Minden este kb. fél kilenc környékén anyu elmegy szórakozni meg ilyesmi. Ezt én megértem, dehogy minden nap… De örülök is neki, azóta anyu sokkal boldogabb. Mióta elvállt aputól nagyon lehangolt, de most szinte ragyog.

-Szia, anyu!-kiáltottam fel az emeletre. Tudtam, hogy fent szépítkezik a tükör előtt már jó ideje.

-Szia, kincsem!-jött le a lépcsőn.-Ha valami ennivalót kérsz, nézz be a hűtőbe, bevásároltam!-vigyorgott. Ahogy végig néztem rajta még jobban látni lehetett a ragyogását. Nagyon kivágott szinte semmit takaró ruhákba ment.- Én megyek, majd reggel találkozunk. -mondta és kiment az ajtón.

Kivettem a kaját a hűtőből és csináltam szendvicset. Felmentem fürödni és fogatmosni aztán mivel nem voltam álmos úgy döntöttem befekszem az ágyamba és olvasok egy kicsit. Lementem csinálni egy forró kakaót és befeküdtem az ágyba. Elővettem az üvöltő szeleket és elkezdtem olvasni közben szürcsölgettem a forró kakaót. Tudom, hogy az emberek általában akkor szoktak ilyet inni, ha fáznak nem pedig ilyen meleg helyen. Mert ugyan este volt, de a szobám ablakát nyitva kellett tartanom, hogy jöjjön be egy kis levegő.

A függöny be volt húzva és a lágy, meleg esti széltől egy kicsit meghullámzott. Olyan nyugodt volt itt minden. Én igazából ezt szeretem, a nyugalmat. Ezért is nagyon nem hasonlítok anyámra. Én például soha nem mennék el szórakozni, még napközbe sem, nemhogy éjjel…

A szemem egyre nehezedett és én letettem a könyvemet az éjjeli szekrényre-a üres poharam mellé-és mire lekapcsolta a kisvillanyomat elnyomott az álom.

Nagy fényre ébredtem, mint mindig. Kikászálódtam az ágyból és megcéloztam a szekrényem. Nem szeretek nagyon kivágott és rövid ruhákba mászkálni ezért nincs is olyan ruhám. Ma is maradtam az egyszerű nadrág-póló összeállításnál.

Benéztem anyu szobájába. Még aludt, hiszen isten tudja meddig nem jött haza. Átmentem a fürdőbe fogat mosni és utána bepakoltam a táskámba. Egyáltalán nem voltam éhes ezért csak készítettem egy szendvicset és beraktam a táskámba. Hagytam egy levelet anyunak, hogy elmentem suliba és kimentem a kocsimhoz. Nem vagyok nagy kocsi szakértő, de annyit tudok, hogy egy szürke Porsche.

Beszálltam és hajtottam a suli fele. Nem mentem túl gyorsan, mert az én szerencsémmel még nekimennék valaminek.

Az első órám történelem volt. Jóformán csak írnunk kellett és a tanár az utolsó öt percben kezdte el magyarázni a leckét. Aztán jött a matek. Uhhh… dolgozatot írtunk, ami elég pocsékul sikeredett és a mellettem ülő személy, Victoria Jones állandóan rólam nézte, de aztán rájött, hogy én sem tudok sok mindent. A harmadik óra tesi volt. Kosaraztunk és én szinte ötször fejbe dobtam magam, vagy ha nem magam, akkor valaki nekem akarta passzolni és-mivel óriási ügyetlenségem miatt nem tudtam elkapni-fejbedobott. Biológia volt az utolsó. Ez a kedvencem, de most egy másik tanár jött helyettesíteni, mert Mr. Henning beteg.

Utána mentem ebédelni. A szokott társasághoz ültem. Lora,David,Lucy,Jim és Nath. Leültem hozzájuk és bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Legalábbis néhol egy hűt meg hót mondtam.Elővettem a szendvicsemet amit reggel csináltam és elkezdtem enni.

-Bella,ma is kijössz velem a partra?-kérdezte Lora, de mielőtt válaszolhattam volna Emilie közbeszólt.

-Én is mehetek?-kérdezte közömbösen miközben a szendvicsét nézegette a kezében. Próbálta elbújtatni az izgalmát, hogy mennyire el akar jönni.

-Persze!-válaszolta Lora.-Bella?

-Én is megyek.-mondtam. Még szép, hogy lemegyek. Ki nem hagynám a parton sütkérezést.-Hány órátok lesz?

-Nekem és és Emilienek öt, de lehet, hogy nekem hat ha van Mrs. Hall.-mondta Lora.

-Nekem ez volt az utolsó.-sóhajtottam. Akkor addig egyedül kell otthon lennem. Anyu biztos dolgozik.

-De jó neked.-mosolygott Lora, az örökké mosolygós lány.

Még beszélgetünk egy kicsit majd ők elindultak az órájukra én meg haza. Nagyon meglepődtem mikor beléptem a konyhába, mert anyu ott ült az asztalnál, könyökölve temette bele a kezét az arcába, mikor észrevett felnézett és az arca eltorzult ,de szemében ott volt valami nagy csillogás és boldogság. Nem értettem. szomorúan néz rám és ezzel teljesen megrémít, de legbelül örül?!

-Mi a baj anyu?-mentem oda hozzá. Leültem a mellette lévő székre és megfogtam a kezét.

-Óóóó, Bella! Nem tudom, hogy mondjam.-mondta elkeseredve.

-Anyu!!! Nyugodtan mond csak!-bíztattam. Olyan rossz hír csak nem lehet.

-Hát jó!-sóhajtott.-Mikor először mentem el este vacsorázni azután pedig szórakozni a helyi disco-ba akkor megismertem egy férfit.-a számat egy meglepődött o-ra formáltam.-Ma azért nem mentem dolgozni, mert kórházban voltam. -mondta elhaló hangon. -Terhes vagyok, Bella.-nézett rám könyörgőn. Mintha valamit kérni akarna. De mit? Hogy ne haragudjak rá? De hiszen ezt az egészet még fel sem fogtam. Most akkor kistesóm lesz? Nem is ismerem azt a férfit. Anyu nem lehet ilyen kajla. Na, jó azt eddig is tudtam, hogy nem a nyugalom és a jóság példaképe, de ez azért még is csak durva.

-Mi?!-hangom pár oktávval feljebb csúszott.

-Ne haragudj kicsim.-mondta bocsánatkérő hangon.

-Mi? Miért haragudnék?-suttogtam magam elé bámulva. -Csak nagyon ledöbbentem.-elgondolkoztam egy kicsit.-És ki az apja?-kérdeztem mire anyu szeme egyből felragyogott.

-Ma este fogom bemutatni neked… ha akarod?-tette hozzá félve.

-Szereted?-kérdeztem bizalmasan.

-Igen kicsim… nagyon. –mondta hatalmas szerelemmel a szemében.

-Akkor szívesen megismerem. -mondtam neki majd megölelt.

-Köszönöm, Bella!-motyogta a hajamba.

-Nincs mit, anyu.-mondtam.-Ma lemegyek a partra. -mondtam miután elváltunk.

-Rendben, de nyolcra itthon légy.-figyelmeztetett játékosan. Óóó… mi lesz az én szeleburdi anyukámmal, ha lesz egy lánya? Hisz szinte én is saját magamról és még anyuról is gondoskodok. De talán majd itt lesz ez a férfi, akivel találkozott. Hátha ő mellette nagyobb lesz a felelőssége.

Felmentem az emeletre és megcsináltam a házijaimat. Utána bepakoltam a naptejet és egy törölközőt. Vicces, hogy ilyen napsütötte helyen élek és mégis falfehér vagyok, akármennyit napozok. Felvettem a fürdőruhám és rá egy egyszerű inget és térdnadrágot. Felvettem a válltáskám és mentem le a konyhába. Szóltam anyunak, hogy majd jövök és elmentem.



Mikor odaértem rá tíz percre Lora-ék is megérkeztek és ők is lefeküdtek mellém. Néha bementünk a vízbe és az egyik büfébe. Emilie elaludt napozás közben én meg Lora pedig betemettük homokkal. Mikor felkelt vagy inkább felugrott, mert közben megérezte, hogy rá pakoljuk a homokot mi nagy nevetésben törtünk ki aztán Emilie is csatlakozott hozzánk. A végén már annyira belefeledkezdtünk a hülyéskedésbe, hogy mikor ránéztem az órára láttam, hogy öt perc múlva nyolc óra. Nagy kapkodás közepette szedtem össze a cuccaimat a nem volt túl jó ötlet, mert még inkább több időt kínlódtam. Végre elindultunk haza és én pont nyolcra hazaértem.

-Te aztán pontos vagy.- gúnyolódott anyám. Körülnéztem a lakásba és meglepetten könyveltem el magamban, hogy a ház csak úgy ragyog.

-Szépen kitakarítottál!-mondtam elismerően.

-Kössz.-mondta mikor csöngettek.

-Megyek!-kiáltotta anyu vigyorogva.

Én leültem a nappaliba és vártam, míg odajönnek. Mikor beléptek elakadt a szavam. Jó ízlése van anyunak. Egy szőke, aranybarna szemű és nagyon szép férfi lépett be a szobába. Nem tudom, hogy mi az állása, de tudok tippelni vagy valami filmsztár vagy pedig férfimodell. Felálltam és kezet nyújtottam az idegennek.

-Jó estét! Isabella Swan. -mondtam.

-Szia, Ryan Dawn.-mondta mosolyogva. A keze jéghideg szoborszerű volt. Érdekes. Phonixben még este is húsz fok fölött van.

Leültünk a kanapéra. Ryan odafordult anyához és megszólalt:

-Mondani akarok neked valamit!-mondta.

Letérdelt anyu elé és teljesen ledöbbentem mikor elővett egy kis dobozt a zsebéből.

-Szeretlek Renée Dwyer és meg szeretném kérdezni: leszel a feleségem?

Egy pillanatig csönd volt majd anyu Ryan nyakába vetette magát.

-Igen, igen igen!-suttogta. A meghatottságtól már majdnem könnyezett.

Felálltam és megölelgettem mindegyikőjüket meg gratuláltam.

-Nekem is van valami mondanivalóm.-jelentette be anyu.