Epilógus

Örökké



Soha még elképzelni sem tudtam volna, azt, ami néhány éve történik velem. Mikor 15 éves koromban én és anyu otthagytuk Forksot és ezzel együtt aput, akkor új életet kellett kezdenünk. Nehéz volt és világos volt, hogy míg anyu nem heveri ki a szörnyű válást, addig nincs nagy esély változásra. Hiába lestem minden kívánságát, csak a szerelem tudott rajta segíteni.


Már-már olyan nehéz elhinnem, hogy ez a valóság, hogy néha megbököm vagy csipkedem magam, hátha felébredek, ebből az álomból. De nem. Ez az új világ, az új valóság, ahol én és a családom vámpír, ahol a húgom félvér és ahol megtaláltam az örökké tartó, viszonzott szerelmet.

Apu még most is nagyon hiányzik, mikor eszembe jut, de már nem olyan rossz, mint eleinte, mikor naponta többször felhívott, mert velem akart beszélni. Mindig csak Edward vagy Alice tudta felvenni, mert észrevette volna, hogy a hangom másmilyen lett és tudni akart volna mindent vagy egyszerűen el sem hitte volna, hogy én vagyok. Mostanában már nem hív olyan sokszor, naponta egyszer kétszer, de nem veszem fel és mindenkinek megtiltottam. Charlie nem hülye. Nem szabadkozhatok mindig valamire, amikor beszélni akar velem. Inkább az fáj jobban, hogy én is hiányzom neki és, hogy azt hiszi, hogy már nem is érdekel, hogy mi van vele. Mikor Edwardnak elmondtam az érzéseimet ezzel kapcsolatban, felvetette az ötletet, hogy meglátogathatnánk, mert igaz, hogy még csak féléve vagyok vámpír, de a vámpír ösztöneimet nagyon jól uralom.

- Nem. – vágtam rá azonnal, gondolkodás nélkül. – Te is tudod, hogy mi történt Alice látomásában.

- Bella, ez még változhat, ráadásul te nagyon jól tudsz uralkodni magadon. – dicsért simogatva az arcom. Furcsa, de ez az érintés még erősebb hatással volt rám, mint emberkoromban. – És nem akarom, hogy így érezz.

- Akkor sem akarom meglátogatni. – és ezzel lezártnak tekintettem a témát, de láttam rajta, hogy ő még nem.

Mikor hat hónappal ezelőtt felébredtem az átváltozásból, még nagyon össze voltam zavarodva. Először is furcsa volt minden. A villámgyors mozdulataim, az éles szemeim, amik még a legkisebb repedést és porszemet is meglátták, az illatok, az a rengeteg sok illat, amit éreztem és mindet be tudtam azonosítani, a hangok, hogy még a sok kilométerrel arrébb lévő patak halk csobogását is hallottam, és az a szörnyű kaparás és égés a torkomban. Ez emlékeztetett egyedül az átváltozásra, hogy egész testemben égtem.

Az ébredés első perceiben még gondolkozni sem gondolkoztam, csak az ösztöneim éltek. Mikor felültem és megláttam a szobába gyűlt tömeget, akik mind engem néztek, megijedtem. Mintha egy reflexmozdulat lett volna, a lábaim beindultak és a legtávolabbi sarokba vittek. Ijesztő volt érezni, hogy milyen gyors voltam. Még Edward lágy érintése is megijesztett, mert melegebb volt, mint amire vártam. Azt hittem megint érzem jéghideg és kemény kezeit magamon erre ugyanolyan volt, mint az enyém. Puha és langyos. Az agyam is gyorsabban működött, mert mire erre rájöttem, csak néhány tizedmásodpercre volt szükségem.

Aztán Alice és Kate jött a tükörrel. Az arcukon egy óriási és teljesen egyforma, izgatott vigyorral. A tükör magasabb volt, mint Alice, de minden erőfeszítés nélkül táncolt be vele a szobába, mögötte Kate-el.

Mikor belenéztem a tükörbe éreztem, ahogy a szemem kikerekedik és a szám tátva marad. Egy halk kuncogást hallottam Emmett irányából. A tükörben álló lány alig hasonlított az emberi énemre. A bőröm teljesen fehér volt, de az arcom hibátlan és selymes sötétbarna hajam lágyan omlott a vállamra. A következő dolog, ami megint megrémített a vérvörös íriszem.

- Körülbelül egy év és már a te szemed is aranybarna lesz, Bella! – nyugtatgatott Alice mikor látta kivetülni az arcomra a félelmet.

És még ekkor tűnt fel a ruha. Alice- ék valószínűleg átöltöztettek egy semmit sem takaró fehér csőtopba és egy fekete miniszoknyába. Mindenki a saját hibájából tanul, ugyanis, mikor hazaértünk a vadászatból, Alice és Kate látszólag forrt a levében, minden egyes pillanatban, amikor rám néztek. A szoknyám ugyanis tiszta sár lett és leszakadt a hátsó zsebe. A top, pedig… Hát a topnak annyi lett, az oldala elszakadt és tele volt vérfolttal és lyukakkal. Jót mulattam rajta, Alice és Kate már nem annyira.

A Volturi pár nappal később eljött hozzánk, hogy megnézzék, átváltoztam-e már. Emilie is velük jött és ijesztő volt látni, hogy a volt barátnőm is közöttük van. A Volturi egy pici fekete folt az én rózsaszín világomban és rosszul ért, hogy a volt barátnőm is ott van közöttük. Ő is szemrebbenés nélkül megölhetett volna, ha a tervek nem így alakulnak. – ettől a gondolattól kirázott a hideg. A Volturi, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is távozott sürgős és ismeretlen dolguk akadt. Később Edward elmondta, hogy Jim átváltozásban van és vissza akarnak érni, mire ő is vámpír lesz, ezért mentek el hamar.

Azt hittem, vagyis inkább reméltem, hogy a Tanya- val való viszonyom egy picit legalább javulni fog, ha már én is vámpír leszek. Ehhez képest sokkal inkább romlott. Köszönésképpen elmormol egy sziát és mikor lát, akkor vagy észre sem vesz vagy – és ez a rosszabbik- gyűlölködve és elszomorodva bámul.

- Bella, kincsem nem lehetsz te mindenkivel jóban. – nyugtatgatott Renée, mikor elpanaszoltam neki.

- Ne törődj vele, Bella! – vont vállat Alice, mikor neki mondtam. – Majd beletörődik.

- Ezt a helyzetet még neki is meg kell szoknia. Ha te nem lennél, én és ő akkor sem lennénk egy pár, mert én nem szeretem őt, úgy. – magyarázta Edward, mikor megtudta Alice és anyu gondolataiból, hogy mi aggaszt. – Én téged szeretlek!

Lehet, hogy nem lehetek jóba mindenkivel, de mikor rám néz, teljesen úgy érzem, mintha én csináltam volna neki szomorúságot, mintha én vettem volna el tőle azt, akit szeret. A jelenlétében mindig feszélyezve érzem magam és nem csókolom meg Edwardot, mert akkor úgy érzem, mintha meg tudna ölni a szemével.

Egy hónapig még ott maradtunk Denaliban, hogy biztosak legyenek benne, hogy nem vagyok veszélyes. Addig rájöttünk a képességemre is, amit Ryan és Jasper segített tökéletesíteni. A képességem egy mentális pajzs, ami megvéd az olyan képességektől, amik az elmémbe tudnak hatolni, mint például a gondolatolvasás vagy Kate képessége, hogy akihez hozzáér, annak áramot vezet a testébe és megrázza. Jasper rájött, hogy ezt a pajzsot akár el is tudom lökni magamtól és így más elméjét is megvédhetem. Ryan odahívta hozzám Edwardot és Kate-et, mint „kellékeket”, hogy segítsenek. Először nem is igazán tudtam, hogy miért aztán, mikor Edward mellém állt Kate pedig elém kezdtem furcsállni.

- Bella koncentrálj a pajzsra! – mondta Jasper. – Edwardra kell kiterítened, hogy Kate ne tudja bántani. –magyarázta, mire hirtelen elkapott a méreg.

- Nem, Jasper! – csattantam fel és távolabb léptem Edwardtól. – Én még ennyire nem tudom.

Akárhogy harcoltam és kiáltoztam velük, végül rávettek – vagyis inkább Edward. És végülis ő jó ösztönzésnek bizonyult. Amint Kate keze elkezdett közelíteni Edward felé, éreztem, hogy a rugalmas pajzs, ami rajtam van, elkezd nyúlni és beteríti Edwardot is. Én megkönnyebbültem, Edward megcsókolt, Kate vigyorgott, Ryan és Jasper pedig tovább elemeztek. Carlisle- vel együtt kitalálták, hogyha nagyon koncentrálok, akkor magamról teljesen el tudom venni a pajzsot és így Edward hallhatja a gondolatomat. Nem sokáig tart és nagyon fárasztó, de Edward nagyon örült neki.

Mikor egy hónap után már túlzsúfoltnak tűnt a Denali család háza, elköltöztünk Kanada egyik kis, esős városába. Esme és Ryan úgy döntöttek, hogy ők is külön vesznek házat a feltűnéskerülése miatt, de én szinte mindig a Cullen házban vagyok. Nagyon hasonlít a Forks-i házukra, de itt nincs annyi ablak és nagyobb.

Edward puha ágyában fekve, csukott szemmel felidézve az este minden csodás percét, szinte kicsattanok az örömtől és hálát adok az égnek, azért, amiért ilyen szerencsés lehetek, hogy kapok egy új életet.

- Min gondolkozol ennyire? – kérdezte szerelmem, miközben végigsimított az arccsontom vonalán. Az érintése után belepuszilt a bőrömbe.

„-Azon, hogy mennyire szeretlek!” – válaszoltam a gondolatban.

Közelebb hajolt az arcomhoz és megcsókolt. Valahogy még intenzívebb hatást ért el ezzel a csókkal, mint emberkoromban.

- Én is szeretlek, de Alice azt akarja, hogy menj le. – suttogta mosolyogva a számba. – És azt üzeni, hogy most.

- Akkor ez komolyan hangzik. – kuncogtam és tovább csókoltam. Félelmeim, miszerint Edward vámpírként már nem fog szeretni, felesleges gondolatnak bizonyultak.

- Mert komolyan mondom, Bella! – szólt az ajtó mögül Alice. Ruhákat akar nekem válogatni, megint. Pedig már tele van a gardróbom, ami nagyobb, mint a szobám. Azért ez elég ijesztő.

- Megyek. – nyöszörögtem és a fejem Edward vállába bújtattam, hogy vegyek egy nagy levegőt és elkezdjek utána valami ruhát keresni magamnak. Megsimogatta a hajam és még egyszer megcsókolt. A hideg futkosott a hátamon, miközben ezernyi érzésem kiakart törni.

- Annyira szeretlek! - motyogtam az arcára nézve.

- Én is téged! -mondta mélyen a szemembe nézve, mosolyogva, de látszott rajta, hogy komolyan beszél. - Örökké.


                                                                               Vége


"Az igazi szerelem nemcsak ölelkezés, hanem lemondás is, áldozatvállalás is, kitartás is."
                                                                                                                       




Sziasztok!
Hát itt a vége! Én is sajnálom, mert szerettem ezt a történetet írni.
Nagyon köszönöm a 70 rendszeres olvasót, a rendszeresen komizóknak, de azoknak is akik nem írtak mindig megjegyzést. Szóval mindenkinek. :) Volt sokszor, mikor nem jutott eszembe semmi jó, de felakartam tenni az új fejezetet és ilyenkor elolvastam a kommenteiteket. Annyira feltöltött és adott egy kis önbizalmat, hogy egyből tudtam írni. Köszönöm, hogy olvastátok.
Ezután sem fogok eltűnni, mert van egy másik blogom is, igaz, hogy már egy kicsit rég frisseltem, de mostanában igyekszem felrakni a következő fejit! :) Van még egy másik oldalam, amit ugyan rég nem frissítettem, de van egy novella ott amit én írtam, ha van kedvetek hozzá, olvassátok el és véleményezzétek!http://foblogklaudia.blogspot.com/
És úgy tervezem, hogy belekezdek még valami másba is, de azt majd szeptember elejétől tudjátok meg!
Remélem tetszik majd nektek ez a fejezet!:)
Puszilok mindenkit: Klaudia