10.fejezet

Tanya


Ott álltam a lépcső alján mikor az a nő végre leszállt Edwardról. Aztán odamentem és megfogtam Edward kezét ő bűnbánatosan rám mosolygott és visszafordult a többiek felé.

-Hadd mutassam be nektek Bellát, a szerelmemet.-itt rám mosolygott, de az a lány, aki Edward nyakán csüngött  egy eléggé szúrós pillantást küldött felém.-Bella ő itt Elezar Denali-mutatott a barna, rövid hajú sármos férfira, aki körülbelül a harmincas éveiben járhatott.

-Örülök, hogy megismerhetlek, Bella!-mosolygott rám Elezar.

-Én is.-bólogattam mosolyogva.

-Carmen Denali, Elezar párja.-sorolta tovább Edward. A barna hajú lány máris elindult felém és finoman megölelt. Meglepetten, de visszaöleltem. Mikor elengedtem rögtön kaptam egy másik ölelést.

-Na, igen!-nevetett Edward és vele együtt mindenki kuncogott. Most vettem észre, hogy itt van az egész Cullen család és Ryan.- Ő Kate. Az Alice másolat.- Alice másolat?! Na, ne! Két vásárlásmániás egy helyen! Ez valahogy nem hangzik túl jól. Mikor Kate elengedett, ránéztem. Hosszú szőke haja és kedves angyalarca volt, amin egy óriási vigyor terült el.- És ő pedig Tanya.-mutatott be az utolsó lánynak, aki még mindig szúrósan nézett rám.

-Szia.-köszöntem halkan.

-Szia.-köszönt ő is.

Mindenki üdvözölt mindenkit. Bemutatták Ryan-t a Denali családnak. Rosalie jött lefele a lépcsőn Renesmee-vel a kezében. A Denali család lefagyva nézte a gyönyörű húgomat miközben szégyenlősen Rosalie hajába bújtatta az arcát, hogy csak egy kicsit lásson ki.

-Ő az, akiről meséltem neked telefonba.-fordult Carlisle Elezar-hoz.

-A félvér.-suttogta.

-Megkérhetnélek titeket, hogy jöjjetek az étkezőbe? Beszélnünk kéne.

Mindenki megindult Carlisle után. Én szorosan Edward mellett nem nézve Tanyára. Mintha valami rossz dolgot csináltam volna úgy viselkedtem pedig nem tettem semmit. Vagy inkább féltem azoktól a szomorú, dühös szemektől és nem mertem ránézni. Én nem akartam megbántani.

Az étkezőbe Carlisle ült az asztalfőn Esme mellette, másik oldalán Ryan utána Edward és én pedig mellette. A Denali klán a másik oldalon ült. Tanya persze jó messze tőlem. Rose ült az egyik oldalamon a húgommal az ölében. Alice ült mellette és utána Jasper és Emmett.

-Mint már mondtam neked Elezar azért hívtalak ide titeket, mert egy újszülött van nálunk, aki egy és fél nap múlva felébred...

-Pontosan egy nap és 8 óra múlva.-szólt közbe Alice.

-Köszönjük Alice.-mondta mosolyogva Carlisle.-Szóval nem tudjuk, hogy fog reagálni és, hogy milyen képességei lesznek. Elég kiszámíthatatlan és ezért sem látja Alice a viselkedését. Ezért kértelek meg titeket, hogy elővigyázatosságból legyetek ott, ha valami történik.

-Persze.-bólogatott Elezar.- Kíváncsi vagyok a félvér tulajdonságaira. Még sosem láttam ilyet.

-Természetesen.-válaszolta Carlisle.- Mennyünk fel az irodámba.

Miután felmentek Emmett felállt és felsóhajtott. Mintha olyan sok levegőre lett volna szüksége.

-Ki jön velem vadászni?-kérdezte vigyorogva.

-Én megyek.-mondta Jasper.

Carmen, Kate és Esme csatlakozott Rosehoz és Alicehez akik játszottak Renesmee-vel. Rajtuk nem láttam, hogy nagyon menni akartak volna. Tanya csak ült a helyén és szomorúan nézett maga elé.

-Én is.-mondta Edward mellőlem, aki eddig a hajammal szórakozott.

-Csak ti?-kérdezte Emmett gyerekes szomorúsággal.

-Kösz, hogy ennyire örülsz nekünk.-mondta gúnyosan Jazz.

-Esetleg te Húgi? Nem jössz te vadászni?- vigyorgott rám.

-Nem kösz kihagyom.

-Á szóval te már jól laktál… -vigyorgott.- valakivel.- A kis perverz! Komolyan, neki csak ez jár a fejében?!

-Szia Emmett.-köszöntem el fülig pirulva. Még kaptam egy puszit a homlokomra Edwardtól és elmentek.

Mindannyian leültünk a nappaliba és ott játszottunk Renesmee-vel. Tanya a rövidebbik kanapéra ült, míg a lányok a földön játszottak a húgommal. Én a fotelbe ültem és néztem, ahogy Tanya szomorúan ül és néz hol maga elé hol a kacarászó kisgyerekre. Megsajnáltam. Tudtam, hogy Edward miatt szomorú és meg akartam vigasztalni.

Odaültem mellé. Rám nézett és ugyanolyan mérgesen nézett rám, mint az ajtóban.

-Tanya én nem akarok rosszba lenni veled. Úgyhogy elmondanád mit csináltam? Hogy haragszol-e rám egyáltalán? Vagy mi a baj Tanya?¨Elmondhatod nekem, ha akarod-bíztattam.

-Te lennél az utolsó lény ezen a nyomorult világon, akinek elmondanék bármit.-azzal eltűnt mellőlem. Olyan volt, mint a kámfor csak úgy eltűnt.

Alice felpattant, odaült mellém és megsimogatta a hátamat.

-Nem tudom, mi baja lehet velem.-panaszkodtam.

-Gyere.-húzott fel és kísért le a garázsba.-Ülj be.-utasított. Mi mást tehettem volna? Alice-el nem lehet vitatkozni. Ezért is beszálltam Alice sárga Porsche-be.

Jó gyorsan elindultunk és meg nem álltunk a Plázáig. Tudtam, hogy hülyeség beszállni, de még túldöbbent voltam arra is, hogy dühöngni kezdjek. Kiszálltunk és besétáltunk a plázába. Legnagyobb meglepetésemre nem boltba mentünk. Végigsétáltunk mindegyik mellett, de egyikbe sem mentünk be. Majd a büféknél megálltunk. Alice leültetett az egyik asztalhoz és ő elment a cukrászdához. Mikor visszajött egy kétgombócos fagyi volt a kezébe, amit nekem adott és leült velem szembe a kör alakú asztalon.

-Köszönöm.-mondtam.-De Alice miért is hoztál ide?-értetlenkedtem.

-Gondoltam kell, egy nyugodt hely ahol beszélgethetünk.-vont vállat.

-Ó szóval neked a Pláza egy nyugodt hely!-kuncogtam.

-Tudom, hogy nem érted, hogy mi baja van Tanyának.-mondta figyelembe sem véve az előbbi mondatom.

-És te tudod? Mármint, hogy mi a baja velem?

-Féltékeny.-jelentette ki.

-Hogy mi?

-Jól hallottad. Rég találkoztunk már velük, de akkor is állandóan Edward nyakán lógott és ő többet akar barátságnál, de Edward sosem adta be a derekát.-mosolygott.- Szóval érted?

-Igen.-suttogtam magam elé.

A baj csak az, hogy ő sokkal szebb, mint én. Sokszor tűnődtem azon, hogy miért pont én, kellek neki? Hozzá egy gyönyörű lány illik. És most itt van Tanya és itt is volt, de nem kellett neki. És most meg itt vagyok én egy teljesen átlagos lány. Még különösebben szép se vagyok.
Még sokat beszélgettünk. Alice olyan volt, mint másnak egy legjobb barát, akinek minden titkát elmondhatja és megérti, mellette áll és nem neveti ki. Van, amikor jókat nevetünk egymással és most kivételesen egy boltba sem mentünk be. Bár még lehetséges.

-Mennünk kéne. Holnap iskola és már késő van.-mondta Alice.

-Mennyi az idő?-kérdeztem.

-Este hét óra, de még meg akartam venni azt a cuki cipőt, amit a múltkor néztem Rose-al az újságba.-nézett rám kutya szemekkel. Kellett nekem még csak gondolnom is.

-Jólvan, de siessünk.-álltam fel. Alice is felpattant és húzott a bolt felé. Ahhoz képest, hogy egy cipőért indultunk lett belőle három felső, két kabát és egy mini szoknya. Végre elindultunk haza. Mikor beértünk a garázsba kiszálltunk a kocsiból és hátra mentünk kiszedni a cuccokat.

-Köszönöm, Alice!-mondtam.-Ez egy nagyon jó délután volt.-mosolyogtam rá.

-Ugyan. Ha máskor is van, valami velem megbeszélheted.-mosolygott. Bezárta a kocsit és elindultunk felfele.

-Azt tudom.-mondtam neki.

Mikor fenn voltunk láttuk, hogy a fiúk is megjöttek és a nappaliba vártak minket.

-Sziasztok.-köszöntem.

-Szia-köszöntek.- Mivan, Bella? Alicenek sikerült elcipelnie, vásárolni?-kérdezte Em.

Két szatyorral a kezemben odaültem Edward mellé és egy gyors csókot nyomtam a szájára.

-Nem vásárlásnak indult.

-Ó már értem.

Felraktam a lábam és odabújtam Edwardhoz.

-Hol van Renesmee?-kérdeztem.

-Rosalie és a lányok lefektették aludni.-mormolta Edward a nyakamba.

Még végig néztem, ahogy Jasper megveri Emmettet sakkban, de úgy hogy Alice tátogta Em mögött Jaspernek a lépéseket. Aztán felmentem fürödtem, fogat mostam és átöltöztem. Aztán bevonultam a szobámba. Meg sem lepődtem, hogy Edward vár az ágyon. Szorosan hozzábújtam a takaró alatt, míg ő a hajamat és a hátamat simogatta.

-Tudom, hogy próbáltál beszélni Tanyával. Sajnálom.-mondta.

-Nem a te hibád. Már tudom mi a baja velem.

-Azt is tudom. Hallottam Alice gondolatait.-magyarázta. Bánatosan felsóhajtottam.

-Mi a baj?-kérdezte Edward ránézve az arcomra.

-Tanya sokkal szebb, mint én…

-Ez még csak eszedbe se jusson. Bella te nem valami sokra értékeled magad. Nekem csak te vagy. Ne kételkedj ebben soha. Szeretlek!-mondta és megcsókolt.

-Én is szeretlek.-mondtam.

-Most már aludj.-mondta. Én a mellkasára tettem a fejem és még jobban bújtam ölelésébe. Hideg karjai között nyomott el az édes álom.