12.fejezet

Ébredés


(Reneé szemszög)


Az egész testem égett a tűzben. Mintha ledobtak volna valami sötét, tüzes lyukba ahol hallom a körülöttem lévőket és érzem is, ahogy megérintenek, de én nem tudok megszólalni. Vagyis ha megpróbálnék, beszélni amint kinyitnám, a szám sikítanék a fájdalomtól. És azt nem tehetem, fájdalmat okoznék a körülöttem lévőknek.
A lábujjaim kezdenek megszabadulni a fájdalomtól és így haladva egyre feljebb. A szívem dobbant egy utolsót és fájdalmasat aztán minden abbahagyott. Nincs több fájdalom. A fülem sokkal élesebb volt és minden kis zajt meghallottam, ami egy kicsit megijesztett, de tudtam, hogy ez a vámpírsággal. Én pedig az vagyok. Halk sutyorgást hallottam és rögtön felültem az ágyon.

Mikor kinyitottam a szemem minden kis porszemet észrevettem, nem csak azt láttam, amit megsüt a nap néhány sugara, hanem az összeset. Végül az ajtó felé néztem ahol- gyors számolást tartottam- tíz idegen vámpír nézett engem.

Mintha valami késztetne hátráltam egészen addig, amíg neki nem ütköztem a falba és ott pedig leguggoltam mintha rákészülnék ugrani valakire. Egy vadállatias morgás hagyta el a számat, felhúztam a szám szélét, hogy kivillantsam fogaimat. Nem tudom, hogy ezt miért tettem, mintha valami azt súgná, ezt kell tennem.

-Reneé.-lépett Ryan az idegen vámpírok elé. Két kezét maga elé tette mintha meg akarná védeni magát. Éreztem, hogy valami erősen nyugtatni akar. Nem tudtam, hogy mi az, de ettől még jobban megijedtem. – Nyugodj meg! Tudom, hogy ez mind nagyon furcsa, de senki nem fog bántani.

Ezzel egy cseppnyit megnyugtatott és vettem egy mély levegőt, de lehet, hogy nem kellett volna. Megéreztem egy csodálatos illatot vagy inkább kettőt és hallottam a szívdobogásukat, hogy pumpálja az édes vérüket.
Az ösztöneim azt súgták, hogy meg kell szereznem. Mindegy, hogy, de kell különben ez a kaparás még rosszabb lesz.

Az ajtó felé néztem. Világos volt, hogy ott nem juthatok ki. Hátra néztem. Egy ablak volt mögöttem, majdnem földig erő és nagy. Résnyire ki volt nyitva. Aztán, mintha nem is én lennék a testem elkezdett mozogni, míg az eszemet magam mögött hagyva kiugrottam az ablakon az ínycsiklandozó illatok után.

(Bella szemszög)


Rose mellettem ült és játszott a húgommal, aki az ölében ült, de én nem tudtam most semmit se csinálni. Utálom ezt a feszült várakozást! Ezt a semmittevést, mikor az anyám fent épp most kel fel és még csak nem is láthatom. A lábammal türelmetlenül doboltam a padlón.

-Rose!-szólítottam meg.

-Igen?-rám se nézett csak tovább játszott a húgommal.

-Neked milyen volt az átváltozás?-kérdeztem addig is elterelődik a figyelmem.

-Szörnyű.-suttogta.-Pokolian égetett és három napig állandóan. Sikoltoztam és könyörögtem Carlislenek, hogy öljön meg. Számtalanszor elmagyarázta, hogy mi történik velem és, hogy mi leszek, de nem hittem neki azt hittem ő is bánt, de aztán kezdett elmúlni a tűz és utána megint elmagyarázták- nem is tudom mennyi türelem kellett akkor hozzám-kuncogott fel keserűen. – És akkor végre felfogtam mi vagyok - nagyon halkan, mondta a végét alig hallottam.

Néhány percig csend volt. Én emésztettem a hallottakat Rose pedig mintha csak a múltat látná újból maga elé bambult. Hirtelen hangokat hallottam az emeletről és láttam lejönni a többieket. Nem is jönni inkább rohanni. Rögtön felálltam, de elhaladtak mellettem és pont akkor értek oda, amikor az ajtón anyu lépett be.

Semmit nem értettem. Anyunak most kéne fenn ébredeznie.

Odafutottam az ajtóhoz, vagyis próbáltam, de Esme félúton elkapott. Elém állt és elkezdett nyugtatni és azt mondta, hogy nem mehetek most oda. Láttam, hogy anyu az ajtóban leguggol, és előre hajol. Sokan előtte állnak és próbálják leállítani. Egyenesen rám, néz. Kiéhezetten és félelmetesen. Megindul felém, de Emmett vasmarkába szorította és odamentek a többiek is és kivitték az ajtón. Esme még mindig előttem állt és nézett ő is az ajtó irányába ahol az előbb kivonszolták Reneé-t.

Pár perc múlva Edward jött vissza és bíztatóan megölelt. Nem tudtam, hogy mi történt, de vártam, hogy ő majd elmagyarázza. Leültetett a kanapéra és mellém ült. Felhúztam a lábam és vártam, hogy belekezdjem, de ő csak nézett.

-Hol vannak a többiek? Mi történt odafent?-kérdeztem türelmetlenül.

-Elvitték Reneé-t vadászni.- sóhajtott és elkezdte cirógatni az arcomat. - Az újszülöttek elég kiszámíthatóak. Az első néhány hónapban csak a vérre gondolnak, és az ösztöneik irányítják.

-Amikor anyu úgy nézett rám… -felfogtam, hogy ez mit jelent.- Olyan éhesen és ijesztően nézett.

-Ilyenkor kaparja a torkát a sok illat és a szomj, elborul az agya és nem gondolkozik, de még mindig ugyanúgy szeret.-nyugtatott meg.

-Mikor találkozhatok vele?-kérdeztem.

-Lehet, hogy majd ha hazajön vadászatból, de akkor sem sok időre és nem mehetsz hozzá túl közel.-bólintottam. Hozzábújtam Edwardhoz és vártam, hogy anyu hazajöjjön.


A következő friss körülbelül két hét múlva lesz, mert addig nem leszek itthon. Remélem, tetszik. Nem valami hosszú, de szerintem elég eseménydús. Írjatok komit pls! Köszi
Puszi