11.fejezet

Köszönöm a 25 rendszeres olvasót és az összes látogatót.

Jó olvasást! Puszi

Én is...

Matekon dolgozatot írtunk, amit tudtam, de Jessica aki mellettem ült nem. Ugyanis végig az enyémet nézte, amikor azt hitte nem nézek oda. Óra után Edward megint az ajtóban állt és Angelával meg vele indultunk a következő óránkra. Mikor odaértünk a teremhez én megálltam az ajtóban Edward előtt Angela pedig bement.

- Mikor kel fel anyu? - kérdeztem halkan.

- Ma 6 óra körül. - simított végig az arcomon.

- Normális lesz? Úgy értem, marad a régi Reneé, a mosolygós, vidám…?

- Kezdetekben nem. - sóhajtott. – De egy idő után ugyanolyan lesz.

- Milyen lesz kezdetekben? –ismételtem az ő szavával. Féltem a válaszától.

-Te és Renesmee nem lehettek ott, amikor felébred, mert veszélyt jelentene rátok- suttogott. – Újszülött korában átjárja a fejét a vörös köd és képtelen ésszerűen gondolkodni.

- Szóval csak a vér… - hangzott ez inkább kijelentésnek, mint kérdésnek. Átölelt. –Én ott akarok, lenni mikor felébred.

-Nem. - rázta a fejét. – Veszélyes!

- Edward, ő az anyám nem bántana.

- Láttál már újszülöttet?

- Nem, de…

- Nincs, de. Veszélyes. - engedett el, de a kezemet továbbra is fogta.

-Már több mint három napja csak azt nézem, hogy fekszik és egy szót sem szól. Szerinted ez milyen érzés? - néztem a szemébe.

- A házban lehettek, de a szobába nem. Elvisszük vadászni és utána találkozhatsz vele, ha jól bírja. - erre csak bólintottam. – Jön a tanár. – nyomott egy csókot a homlokomra és elment.  

Én bementem a terembe és helyet foglaltam a leghátsó padba, ami üres volt. letettem a könyvet és vártam, hogy jöjjön a tanár. A történelem tanárnő egy kegyetlen banya. Ezen az órán abból írtunk, amit a múlt órán vettünk először és következő órán is írni fogunk abból az anyagból, amit ma vettünk. Mániája a dolgozatiratás vagy csak hobbija szívatni a diákjait.

A negyedik óra Irodalom ahol kénytelen voltam Mike mellé ülni. Egyfolytában beszélt hozzám és mindig abbahagyta, amikor a tanár rászólt vagy ránézett utána persze folytatta. Megváltást jelentett a csengő és, hogy Edward az ajtó előtt várt így kézen fogva indultunk el az ebédlő felé. Egy ásványvizet és egy szendvicset kértem Edward pedig egy szelet pizzát, amit úgy sem fog megenni. Leültem Alice mellé, aki folyton csacsogott nekem a legújjab cipőről, Rosalie-val eltervezték, hogy elvisznek vásárolni és átalakítják az egész ruhatáram. Mondtam, hogy nekem jók a régi ruháim, de nem figyelt. Így is szinte az egész szekrények Alice-féle ruhákkal van tele, mit akar ezen még változtatni? Inkább nem akarom megtudni.

Végre eljött az utolsó óra. Biológia. Edward ült mellettem és sokszor magamon éreztem a lányok féltékeny tekintetét, de nem csak itt. Mikor a parkolóba mentünk, mindenki szúrós szemmel nézte az összekulcsolódott kezeinket.

-Hol van Alice?-kérdeztem a Cullen ház előtt még mindig a kocsiban ülve. Nem nagyon volt csábító ajánlat kiszállni a biztonságot jelentő kocsiból és bemenni a házba ahol Tanya újból lesújt a szörnyű pillantásaival. Lehet, hogy túloztam, de akkor is.

- A konyhába van Esme-vel. – válaszolt miközben nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját. Mikor bementünk, a nappaliba ült Rose, Tanya, Carmen és Kate akik Renesmee-vel voltak elfoglalva, Jasper és Emmett pedig a tv-t nézte. Tanya elkerülte a pillantásomat és én sem szerettem volna újra meglátni, dühös, direkt nekem kitalált nézését.

-Sziasztok!-köszöntem nekik.

-Szia.-köszöntek vissza. Renesmee elkezdett felém futni. Hihetetlen számomra, de megint nőtt. Most úgy néz ki, mint egy négy éves.

„Szia, Bella!”-köszönt aranyosan mikor leguggoltam hozzá és kis kezei odaértek a fejemhez.

-Szia, húgi.-öleltem meg majd megfogta a kezem és együtt mentünk a konyhába, Edward pedig leült Jasperékhoz. Igazából meglepődtem azon is, hogy milyen közvetlen most hozzám és a magam reakcióján is. Jó érzés volt kimondani, hogy húgi. Sosem gondoltam rá, hogy milyen lenne, ha lenne testvérem, de örülök, hogy nem gondolkodtam rajta. Ha valamit elképzelünk azt általában tökéletesen, és amikor ez valóságban is megtörténik, csalódunk benne, hogy miért nem olyan.

 A konyhában Esme főzött Alice meg ült a pult egyik székén.

-Sziasztok!- köszöntem nekik.

-Szia, édesem. –üdvözölt Esme.

-Gyere, Bella. Ülj ide!-mondta Alice és megpaskolta a maga melletti széket. Felültem a húgomat pedig felhúztam az ölembe.

-Nem vagy éhes, Bella?-kérdezte Esme.

-Nem, a suliban ettem egy szendvicset.

-Te Renesmee?-mosolygott rá.

-Igen. - vigyorgott az ölemben. Esme máris elé rakta a tányért.

-Mikor ébred fel anyu pontosan?- fordultam Alice-hez. Tekintete elhomályosult egy pillanatra és megszólalt.

-10 perc múlva. – pattant fel a helyéről és kisietett a nappaliba.

- De Edward azt mondta, hogy csak 6 óra felé… - követtem Esmevel és Renesmeevel aki szorosan fogta a kezem.

-Előbb. – mondta és fordult a többiekhez.- Reneé 10 perc múlva felébred. Reggel még azt láttam, hogy ma délután hatkor, de változott. – erre szinte mindenki felállt és mentek fel az emeletre.

-Alice, hol van Carlisle és Elezar?- eddig is furcsálltam, hogy nincsenek itt.

-Már fent vannak.-mondta és ő is felindult.

-Bella. - jött hozzám Edward. – Te maradj itt lent Renesmeevel, Rosalie itt marad veletek.

-Hadd menjek én is!-kértem, de már eltűnt.