13. fejezet

Viszontlátás


Rettentő hosszú időnek tűnt, amíg vártunk anyura. Olyan régóta nem ölelhettem meg, nem beszélhettem vele és nem láthattam azt a kis gyermekes vidámságot a szemébe. És még mindig nem tudom Meddig lesz ez a szomorú távolságtartás? Mikor lesz anyu boldog? Meddig tart ez az időszak, amikor mindenkinek tartania kell tőle? És hogy állandóan védenek tőle, mintha egy vérszomjas állat lenne, ami most szabadult az állatkertből. Én már látni akarom végre.


Úgy gondoltam, hogy inkább felmegyek fürdeni és átöltözni, minthogy itt lent feszülten várjak. Szóltam Edwardnak és egy futócsók után elmentem fel a szobámba.

Összeszedtem a cuccaimat és a szekrényhez mentem elővenni a rongyos pizsamámat. Ám nem találtam helyén a sarokban összehajtogatva, ahogy én hagytam. Hanem helyette egy kék színű igencsak kivágott pizsama felső hozzá pedig egy hozzáillő lenge hosszú nadrág. Elvitte valaki az összes ruhának mondható ruhámat és itt hagyta azokat, amiket Alice-el vele vásároltam a múltkor.

-Alice.-morogtam magamnak.

Már csak azt csodálom, hogy még nem vett újat, de lehet, hogy nem volt már ideje miután kidobta az összes normális ruhámat. Vagy van egy másik lehetőség is, ami egyben jó és rossz is.

A jó része az, hogy ha elvisz vásárolni nemet, mondhatok arra a ruhára, amit nem akarok hordani vagy egyáltalán felvenni és megmondhatom, melyiket akarom. A rossz része pedig az, hogy mindezt fölösleges, mert úgyis felveteti velem és megveszi magától azokat a ruhákat is, ami nem tetszik.

Egy nagy sóhaj kíséretében megfogtam a pizsamát és elsétáltam a fürdőig. Ott letettem a székre a cuccaimat és a tükör elé léptem.

Bőröm most is falfehér és szürke karikák díszítik a szemem alját. Nem tudom, Edward mit szeret rajtam. Teljesen átlagos vagyok. Még különösebben szép sem. Egy ilyen tökéletes ember találhatna magának sok ezerszer szebb lányt vagy mondjuk vámpírlányt magának. Ő mégis engem szeret. Olyan… logikátlan.

Levetkőztem és beálltam a zuhanyzóba. Magamra engedtem a forró vizet, amitől izmaim ellazultak és az sem érdekelt, hogy a forró víz egy kicsit csípi a bőrömet. A hajamat is megmostam a kedvenc eperillatú samponommal. Ilyenkor elvesztem az időérzékem és most csak akkor eszméltem fel mikor Alice kopogott az ajtón és szólongatott.

Azonnal kiszálltam a zuhanyzóból és elkezdtem törölközni.

-Mindjárt megyek!- ha Alice itt van, akkor anyunak is itt kell lennie, de eszembe jutott valami, amit meg kellett kérdeznem. Úgyhogy gyorsan kiszóltam neki hátha még itt van.

-Alice!-szólitgattam.

-Igen? –kérdezte.

-Hova tüntetted a ruháimat?- bár tudtam, hogy úgysem mondja el azért próbálkozni lehet.

-Milyen ruhákat?- adta az ártatlant.

-Azokat a ruhákat, amik az enyémek és a szekrényembe voltak. - világosítottam fel miközben vettem fel a pizsamát. A trikó része épphogy leért a köldököm aljáig a nadrág részét sem tudtam teljesen felhúzni szóval szinte az egész alhasam kint volt. Így mennyek ki? Ezt nem gondolta komolyan! – Mi ez a pizsama Alice?- kérdeztem rémülten.

-Ugyan már. – jött be halál nyugodtan egy halvány mosollyal az arcán. Viszont én nem tudtam átvenni ezt a nyugodtságot.- Nagyon jól áll rajtad. Siess! Már várnak!- sürgetett. Gyorsan elkezdtem mosni a fogam.

-Alice hol vannak a ruháim?- kérdeztem közben.

- Egy jó helyen.

-Alice add őket vissza. Kevés az a ruha, ami a szekrényemben van. Azok is kellenek. - próbáltam ráhatni.

-Majd elmegyünk vásárolni. – ettől féltem. - Úgyis el akartam menni a többieknek is ruhát venni és így te is jöhetsz.- vigyorgott.

-Ezt még megbeszéljük. – mondtam. – De most mennyünk. – és indultam volna el a z ajtó felé, de Alice elkapta a karomat.

-Várj egy kicsit, Bella! – mondta komolyabban. – Vigyázni kell! Semmi hirtelen mozdulat, nem mehetsz túl közel hozzá, ne ijedj meg tőle és óvatosan. –mondta majd feltartotta az ujját és újra elvigyorodott. - És már megbeszéltük! Eljössz velem vásárolni. – majd meg sem várva válaszomat húzott le magával a lépcsőn.

A lépcső alján, az egyik oldalon álltak a húgommal a Cullen család és a többiek a másik oldalon Ryan és Renée.

Hihetetlenül szép volt. Olyan tökéletes. Anyu arca hirtelen felém fordult észrevéve, hogy jövök le. A szeme ijesztően vérvörös az arca hófehér és tökéletes. Haja fényesen és rendezetten ölelte körbe bájos arcát. Az összhatást csak azok a rémisztő szemek zavarták, meg amiben most csodálkozást és örömöt láttam.

Alice odament Renesmee-hez és a többiekhez. Edward azonnal odajött és megfogta a kezem. Én csak anyut bámultam, ahogy ő is engem és sóvárogtam arra, hogy oda mennyek és megöleljem, de ezt nem szabadott.

Annyira örültem, hogy újra látom, ahogy boldog és szerelmes. Ryan szorosan átkarolta a derekát. Emmett és Jasper készenlétben álltak, hogyha valami baj történne, ők mindjárt közbe avatkozhassanak. Lesétáltam le nem véve a szeme anyuról. Abban reménykedtem, hogy közelebb mehetek, legalább egy kicsit.

Alice odahozta hozzám Renesmee-t és a kezembe adta. Mosolyogva bólintott, ami azt jelentette, hogy odamehetek végre. Elengedtem Edward kezét és a húgommal a kezemben közeledtem anyu felé.